ELVESZTEM AZ ÚTON...
Elvesztem az úton, amin közösen keztünk el járni,
Te elindultál jobbra, én meg letértem balra.
Észre sem vettem, hogy elváltunk..
Én megállás nélkül beszéltem a semmiről,
Azt hittem untatlak, hogy meg sem szólalsz.
Gondolom te sem vetted észre, vagy nem akartad,
Hisz boldogtalan vagy mellettem,
Ezt sokszór tudtomra adtad!
Most meg, hogy ismét összetalálkoztunk,
Ezen a kibaszott úton
Nem tudom mit tegyek, s mondjak...
Minden más lett.
Látom rajtad, hogy te is bizonytalankodsz,
Vagy már lemondtál rólam?
Mondjuk én már megtettem!
Lemondtam magamról, rólad, a világról...
Nem is értem, minek megyek ismét veled?
Hisz nem voltál mellettem boldog,
Gondolom most sincs ez máskép.
Remélem, hogy amíg elvesztem tőled,
Addig magadra leltél és megboldogodtál!?
Én zavart voltam, de nem miattad,
Saját magam miatt, hisz nem lelem itt helyem.
El kell mennem, messzire, jó messzire...
Elég volt ebből, ami VAN, mert ez szar...
Szar ahogy van!
Szentendre, 2018. 02. 22.
I'M A BEAST!
I'm a beast!
I fought enough,
But I never gave up,
Because I'm a fucking survivor!
Szentendre, 2018. 06. 24.
RÉVBE ÉRTEM
Ha majd a varázs eltűnik,
S vele az ármány tovaszáll,
És a mesélt tőrténetek
Már nem hazugságok lesznek,
Akkor lehet mondani:
- révbe értem!
Nagydorog, 2018. 12. 16.
BOCSÁSS MEG...
(Maczó Tibórhoz)
Bocsáss meg te fosputtony, hogy
Nem érek fel hozzád,
Hisz nincs akkora arcom
És nincs tele a bukszám.
Bocsáss meg te fasszopó, hogy
Belőlem embert faragott az apám,
Nem úgy, mint belőled...
Patkány lettél, ki csak csüng mások faszán.
Bocsáss meg
Te önérzetes geci,
Ha megmondom a magamét
Te vagy ki a rosszat alám teszi.
Bocsáss meg te szarfaszu, hogy
Nem hódolok be neked,
Van elég csatlósod,
Akik skandálják a neved.
Bocsáss meg te számító szarkupac, hogy
Nem teszek meg neked „dolgokat”,
Basszon picsán téged
Az irántam táplált "jó indulat".
Bocsáss meg te fostalicska, hogy
Mikor rád nézek, a hányinger kerülget,
Ontanám a véred, s kitaposnám a beled,
Majd minden apró darabját felzabáltatnám veled.
Bocsáss meg te pedáns gennyedék, hogy
A feleséged és a kölkeid, mind megdugnám,
Majd apróra darabolnám,
Kisütném, és a kutyámnak adnám.
Bocsáss meg te szarcsimbók, hogy
Ebbe örömömet lelem,
A tudat, hogy nektek annyi…
Nyugodtan mennék a budira szarni!
Szentendre, 2018.12. 27.
SZOMORÚ A SZÍVEM…
Telik az idő, már nincs semmi szó;
Mi lesz így nekem az útra való?
Szomorú a szívem, hisz szeretne szeretni;
Nem pedig a homályba örökre elveszni.
Nem tudom, hogy a messzeségbe mi fog várni rám;
Síromon, ha úgy alakul, lesz-e név, vagy csak szám?
Megtalál-e az üzenet, mit utoljára írok nektek?
Meghat-e titeket, s kellő búcsút vesztek?
Szeretet az, ami soha nem szűnhet egymás iránt;
Halálommal jót cselekszem, s mutatok egy irányt!
Férjnek és apának lehet, hogy leszerepeltem;
Viszont amit tettem, azt mint értetek cselekedtem!
Szomorú a szívem, hisz szeretne még dobogni;
Szeretne érezni, s veletek elmúlni.
Telik az idő, már nincs semmi szó;
Már tudom, mi nekem az útravaló!
Szentendre, 2018. 12. 31.