ÉN A SZÖRNYETEG
Csendben fekszem,
S tűröm a szitkaid,
A köpdösésed,
Az ütéseid, s rúgásaid…
Várok, még elfáradsz,
Eljött az én időm!
Marcangollak,
Darabokra téplek…
Kegyelem szikráját
Sem lelheted szememben.
Nem érdekel a haláltusád,
Hisz én ezzel élek!
Hisz szörnyeteg vagyok,
Csak te nem tudtad!
Ez volt a végső hibád!
Nagydorog, 1998. 01. 11.
HA GAZDAG LENNÉK…
Ha gazdag lennék, akkor
Minden nap szajhákhoz járnék!
Olcsóbban kijönnék a hónapban,
Hisz az állandó is kerül annyiba.
„Különbség, hogy a szajha nem veszekszik,
Nem könyörög dolgokért.”
Nagydorog, 1998. 02. 15.
VÉNUSZDOMBI MESE
A találkozás véled, oly csoda számba megy,
Mint zombinak az élet, tudod az nagy kegy.
Mondtam szép szavakat, te könnyen elcsábultál tőlük;
Láttam: nedves lett ott alul, ott középütt.
Fel is vetettem a dolgot, mire te igent mondtál;
Alád nyúltam, te még jobban felizgultál.
Majd letéptem a bugyikád, virágzott is a rózsád,
Durungom ficánkolni kezdett, dörzsöltem is hozzád.
Majd kiéhezve megnyaltam szép rózsaszínű pinádat;
Nem is kellett több, örömödben levizelted a bokádat.
Perveztió?
Ez csoda jó!
Edd a faszom te mocskos…
Nem is kellett többet mondani, ráharaptál, de durván;
Majd beraktam mélyen, s te visítottad:
- én vagyok a kurvád!
Olyat basztunk, mint még soha;
Mindenhol lucsok, nyald le gyorsan baba!
Miután végeztünk, szétvertem a fejed;
Búcsúzásul még kitépem a beled.
Szakítottunk, hisz nem voltunk egymáshoz valók;
Mégy a föld alá, mint a többi, én ilyen vagyok!
Nagydorog, 1998. 03. 22.
A LELKESEDÉS FÉL SIKER…
A lelkesedés fél siker a célotok eléréséhez,
Csak kitartás kell hozzá, nagy akarat!
Nagydorog, 1998. 04. 26.
OLYKOR…
Olykor mi leszármazottak szenvedjük meg elődeink bűneit és van, hogy
Ez kísér életed bizonyos szakaszán át...
Olyan ez, mint egy árnyék...
És van mikor már a saját démonaid fognak kísérteni,
Nem alszol a tetteid miatt...
Vagy a meg nem tett dolgokért...
Sokszor vágysz a szeretetre, ami oly elérhetetlen...
Ha meg valami kis lángféléhez hozzájutsz, nem tudod értékelni, megtartani...
Más mentalitás, más világ, más osztályrész…
Ha ezeken túllép az ember, talán vár rá valami kis boldogság!
Minden ember arra vágyik (még ha azt monda, h nem is), hogy
Szerethessen, és viszont szeressék...
Rettegek attól, hogy úgy múlok el, hogy nem hagyok maradandót
És a szeretet szikráját sem érezhetem, soha!
Nagydorog, 1998. 06. 28.
ITT A NYÁR…
Itt a nyár, végre;
Untam ezt a trágya időt!
Most legalább kivirágzik
A mellbimbó!
A puncika is mosolygósabb,
Nem didereg már,
Inkább bizseregve kéjeleg,
Ráizgul a faszra!
Csodás időszak, Köszöntelek újra,
Kedvenc évszakom vagy,
Bár sűrűbben látogathatnál.
Nagydorog, 1998. 07. 19.
HOLNAP LESZ A NAP…
Holnap lesz a nap, Mikor bekapod a faszom!
Holnap lesz a nap,
Mikor megköszönöd, hogy
Félholtra verlek!
Holnap lesz a nap,
Mikor ezektől új emberré válsz!
Holnap lesz a nap,
Mikor beraklak a hullazsákba!
„ez az én boldogságom!”
Nagydorog, 1998. 08. 23.
HOLNAP VAGYON…
Holnap vagyon a szörnyűség napja,
Megülni készül a család a születésnapomat,
Minek, hisz oly felesleges…
Nincs mit ünnepelni, hisz senki vagyok!
Felejtsetek el és felejtsétek el e napot,
Úgyis hétfő, dolgozni kell menni,
Vagy iskolába, vagy a faszom se tudja
Mit kell csinálni, csak ne ünnepeljetek!
Nagydorog, 1998. 10. 18.
PICSÁBA AZ ÜNNEPEKKEL…
(Sebestyén György ihletése)
Picsába az ünnepekkel,
Csak felidegesítenek,
Kenem a szarom az arcodba,
Ha látom a boldogságot rajta.
Nem értem, tényleg nem…
Minek lehet így örülni,
Újév, persze…
Új terhek, keményebb szegénység!
Hogyne, a gazdagoknak tuti jobb lesz,
De Te, aki velem együtt fekszel a sárba,
Te, aki ugyanúgy szívod a faszt,
Mi a gecimnek örülsz?
Picsába az ünnepekkel,
Picsába a gazdagokkal,
Picsába veled is,
Picsába az egész világgal!
Nagydorog, 1998. 12. 27.