A FÁJDALOM ÉS A MAGÁNY…
A fájdalom és a magány jó tanácsadó;
A sírás pedig megtisztítja a lelket…
Ne feledd!
Az üresség így is megmarad!
Nagydorog, 2000. 01. 01.
EGY FELESLEGES EMBER GONDOLATAI…
Egy felesleges ember gondolatai kerülnek-e papírra;
Elbúcsúzom, mert nem térek soha vissza.
Mögöttem hagyom a múltat és a jövőt!
Nagydorog, 2000. 01. 08.
HITVALLÁS
Hiszek a Sátánban, hiszek annak uradalmában;
Hiszek a kárhozott lelkek földre szabadulásában;
Hiszek egy új pokoli világban.
Ez az én vallásom, ez az én bűnös életem;
Rátok vadászom, s ezt nagyon élvezem.
A keresztet a vállaitokról könnyedé leveszem;
Nyamvadt lelketeket Sátán Uram elé teszem.
Szeretném kitépni minden kétkedő fülét;
Szeretném kivájni a mocskok szemét;
Pokol betűit a mellkasukba vésni;
Véres testetek démonok közé dobni.
A gyűlölet a fegyver, hatalom ez nékem;
Ezzel porba zúzom minden ellenségem.
Megváltás nektek soha nem lehet;
Fordíts csak ide a másik orcád, ad csapjak bele!
666 a szám, mi pompázik lobogóm selymén;
Emberek vére szárad minden ördögi pengén.
Bűnös holtak országát feltámasztom ma éjjel;
Nevetésem hallhatjátok, agresszív kéjjel.
Te mocsadék, ki azt hiszed, hogy csatádat megnyered;
Te féreg, ki Uram ellen lázítasz, s forgatod fegyvered.
Te gané, ne hidd, hogy hagyjuk tevékenységeteket;
A terv készen áll: Isten legyen veletek!
Hiszek a Sátánban, hiszek annak uradalmában;
Hiszek a kárhozott lelkek földre szabadulásában;
Hiszek egy új pokoli világban.
Omen!
Nagydorog, 2000. 05. 13.
MEGTETTEM SÁTÁN…
Megtettem Sátán… mindent, amire kértél;
Lelkemről lemondtam az erőért és a hatalomért!
Szívem kitéptem és a korcsoknak dobtam;
Testem így is köztetek jár: HOLTAN!
Démoni árnyakkal portyára indulok;
Térdre fattyak, s így saját véretekből ihatok.
Halálotok után csatlakozhattok a sereghez;
Pusztítások során juthatok itt jó szerephez.
Nem kímélünk se gyermekeket, se nőket;
Hisz ezek voltak mind, kik a fejünkre nőttek.
Gyűlölöm a létük, imádom a vesztük;
Kéjes boldogság önt el, mikor kiszívom a vérük!
Nem hat meg sírás, nem hat meg az ima;
Magammal viszem mind, a szépséges pokolba.
Amíg Dante cimborám rólatok költeményt fabrikál;
Addig, tüzes késsel lassan vágom le egy „picsát”.
Meztelen teste és bűzös vére, úgy felperzsel;
Mint a pokol legforróbb tűzokádó bugyra…
Kívánom ezt a dögöt, feltámasztom újra és újra;
Ezerszer szeretkezek vele, így küldöm a kútba.
Láthatod te szennyedék, oly boldogan élek;
Kiskirályként megkapok mindent, amit csak kérek.
Hadvezér lettem, a Sátán egyik legjobb csatlósa;
Most készülj, hisz téged viszlek elébe a pokolba.
Nagydorog, 2000. 05. 24.
A SZERETET OLYAN, MINT…
A szerelem olyan, mint egy hosszú út, egy ismeretlen országban át…
Aki felfedezi, s végigutazik rajta, az boldog lesz egy életen át!
Nagydorog, 2000. 06. 10.
AMI EDDIG MESE VOLT…
Ami eddig mese volt, az lassan valóra válik és elpusztítja az emberiséget.
…
Én már nagyon várom!
Nagydorog, 2000. 07. 07.
AMI SZÉP VOLT…
Ami szép volt, az rég volt… ami rossz volt, az elmúlt.
A sötétségre fény jő, s a boldogság feltör, a szível legmélyéről.
Nagydorog, 2000. 07. 07.
A SZENVEDÉS…
A szenvedés elviselhetővé teszi az életet;
Az élet pedig elfogadtatja a halál gondolatát!
Nagydorog, 2000. 08. 11.
AZ ÉLET EGY ÁLOM…
Az élet egy álom az álomban.
Az álmok határozzák meg tetteinket és lényünket.
Az álom egy út a másvilág felé,
Az út viszont maga a fájdalom, a magány,
Az üresség, a halál.
Nagydorog, 2000. 08. 11.
A FELISMERÉS…
A felismerés a legnagyobb érték, a belátás a legnagyobb kincs;
A megbánás fél út a sikerhez…
A megbocsájtás megadja az újrakezdés lehetőségét!
Nagydorog, 2000. 08. 12.
ÉN VAGYOK AZ, AKI…
Én vagyok az, aki a sorba beáll mások után.
Amiben élek, mindig szégyelleni fogom, hogy
Más vagyok, s máshogy élek…
… mert érzem, hogy így kevesebbet érek!
Nagydorog, 1999. 02. 13.
GYERMEKEIMNEK
Minden tettetekkel (legyen az jósággal, vagy gonoszsággal teli);
Mindig arra törekedjetek, hogy büszke legyek rátok!
Nagydorog, 2000. 10. 07.
AZ IVADÉK
Az életem már rég nem ér semmit;
Ki vagyok szolgáltatva a halálnak.
A Sátán kéri a lelkem, Isten tépi a testem.
Sötétségben élek tovább,
Vérvörös szemmel hasitok végig az utcán.
Az út végén egy démon vár, hogy urától
Kapott hatalmát átadja nekem.
E szörnyű erőt érezve,
Vágok neki a világnak.
Utam során pusztulást hagyok;
Mert az ördögi ivadék Én vagyok!
Nagydorog, 2000. 11. 02.
GYŐZELEMRE TÖRNI…
Győzelemre törni nem egyszeri dolog, hanem mindenkori.
Nem csak néha győzünk, nem csak néha tesszük azt, amit kell, hanem mindig azt tesszük, amit kell!
A győzelem az szokás úgy, mint a vereség is.
Törekednünk kell teljes szívünkből, hogy beérjen a szenvedésünk gyümölcse!
Nagydorog, 2000. 12. 31.