ELMENTÉL...

Elmentél,

Évek múltán visszajöttél!

Megláttalak

S tudtam,

Más lettél!

 

Beszámolód

Sikerektől gazdag, de

Tudtam,

Benned titok Lappang.

 

Majd elmondtad:

A másság volt e titok,

Nem állod a nőket,

Neked férfi kell.

Szégyen ez!

 

Ez a teher Arra késztet, hogy

Vérem tagadjam,

Gyermekemtől

Taszítsalak…

 

Járd az utad, de

Felénk az soha ne vezessen,

Kapunk előtted zárva,

Hisz idegenné lettél,

Távoz hát örökre!

 

Szeged, 2016. 02. 04.

 

BELÁTOM…

Belátom, sok olyan dolgot tettem és tetettem,

Amire nem vagyok büszke és ezt a sírba viszem magammal...

Nagyon rossz volt a viszonyom anyámékkal,

Igazából az egész világgal (hitem szerint)...

Oly hihetetlen, de az érzéseimet, gondolataimat elkezdtem leírni...

Ez volt a tükör és a mai napig az, hogy keressem az utat ami a jobb irányba visz...

Tudom, hogy ez ami most van, csak az én hibám, és meg is érdemlem a sorsom...

Ezért nehéz minden, de én sem vagyok a feladós fajta, inkább továbblépek...

A sok kudarc fog vezetni arra az útra amit Isten nekem szán...

Próbálom kijavítani a hibáimat, néha kesergek, de megyek az utamon, majd lesz valami!

Ha nem megy, akkor nem megy...

Isten akarja így, hisz mást gondolt nekem!

A családi problémák is ezért vannak…

Csak azt nem értem, hogy akkor mért is jöttünk össze, anno...

Neki elmondtam mindent magamról, mindent!

Ezt az egyet nem értem, tényleg!

Az a baj, hogy miattam szenved mindenki!

 

Szeged, 2016. 02. 14.

 

SZÁMŰZÖTT

Kneion herceg vagyok egy idegen bolygóról,

Harcosokat neveltem s vezettem csatákba, de

Egy árulás miatt elbuktam s száműztek ide a Földre.

Földiként próbálok alkalmazkodni,

Próbálkozom itt is összefogni az embereket…

Valami külső erő, mindig megbuktat!

Hiába próbálok itt is harcosokat toborozni,

Hiába próbálok én magam is harcolni…

Nem megy úgy, mint otthon.

Valaki mindig közbelép,

Valaki ügyel, hogy elbukjam,

Valaki irányítja az életem.

 

Szeged, 2016. 04. 30.

 

 

ÚJ ÉLET REMÉNYE…

Új élet reménye, ismét megtréfált!

Fesztivál mocsokká kellett újra avanzsálnom.

 

Egy hónap fertő, hogy

Gyűjtsem a „gubát”!

 

Egy hónap szenvedés, de

Lassan leteszem-e subát.

 

Ha lejárt-e kényszer szolgálat,

Vár otthon rám a család.

 

Visszatérek normál élet,

Lemosom-e hosszú kín sarát!

 

Budapest, 2016. 08. 22.

 

HA MAJD…

Ha majd az élet kinövi testem,

S benne csak betegség lakozik,

Ne törődjetek velem!

 

Éljétek meg az életetek minden percét,

Használjátok ki az időt,

Ne mellettem szenvedjetek!

 

Én, majd valahogy elleszek,

Lassan, csendben kimúlok…

Ez ne terheljen benneteket!

 

Amit egy férj, apa, nagyapa, dédapa megtehet,

Az nem más, mint hagyja élni boldogságban

A mellette lévőket!

 

Szeged, 2016. 09. 27.