NEM VAGYOK BOLDOG…

Nem vagyok boldog,

Talán soha nem is voltam.

Idővel mindig

Beletörődtem a

Velem történtekbe

Legyen az pozitív

Vagy negatív.

Nem tudom mért

Van ez így, de

Nem tudok ellene

Tenni semmit és bevallva

Már nem is akarok.

Így kímélem magam

A felesleges érzelmekkel

Szemben!

 

Szeged, 2015. 01. 13.

 

RÓLA

Létezik Isten,

Létezik Sátán,

Hisz ugyanazon

Természetfeletti

Lények!

Egy testben,

Két lélek,

Más-más hatalom,

Két különböző világ.

Mi emberek csak

Játékszerek

Vagyunk neki,

Jelentéktelen senkik!

Saját képére

Teremtett, hogy

Gyötörjön, majd

Föld alá tegyen.

Neki „Gyermeki játék”

A mi életünk,

Imáinkon kacag.

Ez a végzetünk!

Bevésett kód, hogy

Így is szeressük Őt,

Ne is bánjuk, hisz

Ez az érzés korral csak Nő!

Higgyünk, fohászkodjunk,

Bízzunk, reménykedjünk,

Szeressünk, gyűlöljünk,

Mindegy is, ez így egész!

(azt hiszed, van életed, pedig csak bábu vagy

egy játszóházban, hol megtépnek

s majd megunnak, majd a kukába vágnak.)

 

Szeged, 2015. 01. 22.

 

SZENT LEPELBE…

Szent lepelbe, s vén női húsba bújva

Jár köztünk Sátán maga…

Igéző, nyájas, hites szavakkal

Mérgezi a fületek, hogy lelketek

Megtört tükrét megkaparintsa

S uralkodjon ezáltal testeteken.

Rabszolgák lesztek birodalmában,

Úgy, hogy nem is tudtok róla…

Én átlátok rajta, hisz onnét jövök

Ahonnan ő, gyűlölöm is érte, hisz

Ennek így kell történnie.

Vesse rá fordított keresztjét-e

Semmit érő cafaték világra,

Én majd ráemelem kezem

S veszem fejét és hatalmát!

Ez meg van írva, ennek így kell lennie,

Az idő nekem dolgozik!

Omen!

 

Szeged, 2014. 01. 22.

 

REMÉNNYEL TELVE…

Reménnyel telve vágok neki

Ennek a vad világnak, hisz

Kezd újra felragyogni csillagom…

Végre előtérbe kerülök!

„sötét házamba” a változás szele

Besurran, s végigsimítja arcomat,

Érintése mosolyra késztet…

Tudom, már nem álmodom!

Oly rég nem hittem, hogy

Egyszer eljön ez a pillanat, hisz

Reménytelenség ködébe vesztem…

Oly nagyon hihetetlen!

Most újra látom a színeket,

Érzem az illatokat, érzem az ízeket.

Hallom a természet hangját…

Boldogság ringat el!

Remélem, kijutok a fényre,

Ott a megnyugvás mezejére,

Hol megszűnik minden gond…

Illanjon belőlem el a bánat!

Szeged, 2015. 01. 30.

 

GLADIÁTOROK

Születésünk után magába

Szippantott a szolgaság.

Tettük, amit nem akartunk és

Nem tettük, amit szeretni akartunk.

Szolgasorból csoda útján

Kiemelkedni véltetünk…

Köszönet Hadesnak, hogy

Erre méltónak talált.

Hosszú idő múltán

Más emberré váltunk…

Lettünk harcos félistenek,

Spartacus hű népe.

Véren és homokon vezet utunk,

Mi könnyel, verejtékkel és

Tapssal van ékesítve.

Rajta velünk csak a halál jár!

Ő, ki kísér a harcba, és

Ő az, Ki igazán lesújt a karddal…

Ő tépi ki lelkünk testünkből,

S áldoz, szabadít fel!

 

Szeged, 2015. 02. 07.

 

ÉN, EGY PUSZTÍTÓ GÉPEZET!

Testem a mechanika

Apró kütyükkel:

Kezem a csappantyú,

Agyam az elsütő billentyű,

Szemem az irányzék,

Taktikám a lövedék,

Ami célba ér és leterít.

Így vagyok egy élő fegyver,

Egy pusztító gépezet!

 

Szeged, 2015.02.12.

 

RATYI GIZI

Kiöltözik gagyi s ratyi ruhába,

Kúrvásra sminkeli magát...

Készül Gizi az esti bálba.

Modern a zene, modern már minden

Csak Gizi az ósdi, meg az ősi szakma...

Senkinek sem kell!

Hiába tetszeleg, már ő hív meg egy körre,

Leszarják Gizikét, hiába minden...

Alakja szomorúan veszik el a ködbe.

Ostoba kúrva vagy, egy ratyi királylány,

Azt hitted majd jól elkelsz...

Tőled mindenki hány!

Ismer a környék nagyon jól téged,

Bármit teszel, senkinek sem kell a pinád...

A pillangó karrierednek itt a vége!

AIDS becenévvel, messzire már nem jutsz,

Abortuszok tömkelege rossz ajánlólevél...

Kedvezményes az ár?

Hiába alkudsz!

Ratyi Gizi így a feledés áldozata lett,

Halott testét a gettó sikátorában a

Csövesek pacsizva cserélgették.

"Neki nem jött össze az élet,

halál után meg mindegy ki kúrja."

 

Szeged, 2015. 02. 19.

 

AKI A HARCOSOK ÚTJÁN…

Aki a harcosok útján

Csak a küzdelmekre koncentrál,

Az idővel elveszíti önmagát.

 

Szeged, 2015. 02. 23.

 

EGYEDÜL VAGYOK

Vagyunk egymás mellett, s mégis egyedül vagyok.

Mellette már rég félig kihűlt a helyem,

Egyik részén gyermekem, másikon meg a Semmi!

Terveink vannak, vagy voltak?

Már magam sem tudom…

A távolság csak nő, szűnni nem akaró!

Mi tévő legyek, s hogy nyissak felé?

Mint szűz kamasz, úgy vagyok…

Topogok az ajtaja előtt.

Már késő mondanom, hogy szeretem,

Késő az is, ha megfognám kezét, vagy

Megsimítanám arcát.

Csókot lopni is oly múltbéli lenne,

Ölelném, de nem merem…

Savanyú tekintete maradásra késztet!

Nem lehet így vége,

Nem kellett volna így lennie,

Nem kellene feladni…

Megöregedtem, s vele tetteim is,

Kialudt a tűz mi anno harcossá tett,

S vele távozott minden, mi volt: a férfi!

Nem tudom, mi vagy ki vagyok,

Káosz van ennem, lassan őrlő.

Nyugszik bennem a fájdalom, s a kín.

Valamikor levettem a bakancsot,

Papucsra cseréltem, bundásra, mi melegít,

Köntöst húztam a mundér helyett.

Már azt sem tudom, hogy

Ő mit lát bennem.

Tán a „család” mint fogalom, s tény

Tartja vissza a távozásra?

Vagy szeret még valahol legbelül?

Vagy reménykedik, hogy visszatérek?

Annak én is örülnék!

Istenem, oly rég szóltam hozzád,

Most megteszem, hát…, nem restelem,

Segítségedre szorulok: segíts, kérlek!

Kell az útmutatás, hisz feladni nem akarom,

Nem, azt mi anno jó volt…

Nyiss utat a megoldás felé, fogd kezem, s vezess!

Kedvesem, remélem, egyszer megbocsájtod,

Meg nékem minden ellened elkövetett vétkemet,

S ismét láthatlak önfeledt, boldogan nevetni.

Én, még szeretlek, hisz emlékszem a kezdetre,

Szeretlek, még ha te már nem,

S már nem hiszel bennem!

Egyedül vagyok, s tudom, hogy te is,

Mi vagyunk ezért a felelősek…

Egyedül vagyunk, s ez így nem jó.

 

Szeged, 2015. 02. 23.

 

MEGÖREGEDTEM

Megöregedtem,

Elgyengültem,

Korhadni kezdtem.

Megannyi úton jártam,

S megannyi dolog történt velem,

Mégis csak remélni tudom, hogy

A bölcsesség valahol megérintett…

Bár olykor inkább azt érzem, hogy

A bolond testvére utazott velem

S én is bolonddá váltam, hisz

Tetteim nem mindig voltak tiszták.

Azt bántottam, aki szeretett, és

Azt szerettem, aki csak bántani tudott.

Rosszat cselekedtem, mikor jót akartam, és

Jót, mikor rosszat!

Megöregedtem,

Elgyengültem,

Korhadni kezdtem.

 

Szeged, 2015. 02. 23.

 

EMLÉKKÖNYVEMBE 

Kalmárkodnunk kell nap, mint nap,

Van, hogy nyerek…,

Van, hogy veszítek.

De, mit ér a verseny a körünkben?

Életem tallérján, már fakul alakom,

Csengése is tompulni hallik.

Értékem mi volt, csak hitványság…

Ki maradt büszke, hogy mivé született?

Írók, költők, művész lelkek,

Hallotok róla s remegve féltek.

Eljött az idő!

Dugjuk fejünket a földbe,

Cigányok s parasztok körébe.

Megszűnik mi volt…

S így mindennek vége!

 

Szeged, 2015. 02. 24.

 

A KENYÉR

(Feleségemnek)

Megsütötted a kenyeret,

Barnát és magvasat.

Ettél is belőle,

Mosolyt nem csal az arcodra.

Mondtad: kevés lett a só!

Ejha, ez így van!

Szörnyűség!

Só az élet borsa, mondják…,

Kinek is kell megfelelned?

Nekem ez így is jó!

Sokaknak semmijük sincs,

Nekünk meg itt e sótlanság.

Örüljünk neki,

Örüljünk, hogy van.

Ha nem lenne,

Az lenne a baj!

Vele nem éhezünk

Utunk, s munkánk során,

Vele elvagyunk, hisz

Isten s Te adtad!

Szeged, 2015. 02. 25.

 

ISZOGATVÁN

Ökör iszik magában, hát

Ökörré lettem!

Veszem poharam,

S borom üvegét.

Fejét feszem, hogy

Elvarázsoljon édes vére.

Poharam izzad, alig bírja,

Ömlik belé a vörös mámor…

Elég!

Ne csak neki legyen jó!

Gurítom le torkomon,

Érezzem selymes érintését,

Mézes csiklandozását,

Nőies ölelését.

Mennyit ihattam?

Zsibong a fejem…

Torzul a kép,

S minden oly szép!

Szép?

Kezd tényleg baj lenni!

A francba az egésszel, hisz

Látom ám cimborád,

Aki hívogat…, na, megállj!

Kitöröm annak is a nyakát.

Utolsó üvegként

Egy imát érte elmormolok,

Majd megyek feküdni, mert

Érzem ágyam nélkülem mostoha!

Belé megyek,

Ne szomorkodjon miattam!

 

Szeged, 2015. 02. 25.

 

A FELÁLDOZHATÓ

Egyedül megyek harcba,

Csak a fegyverem a társam.

Nem kell irányzó,

Sem lelki támasz.

Nem kell család, hisz

Visszatartó tényező!

Nem kellenek barátok, hisz

Mind árulóvá válik!

Boldogságom az ölés,

Szerelmem a halál.

Életem a célpont,

Halálom a küldetésem.

 

Szeged, 2015. 02. 26.

 

KORMOS NORBERTHEZ

Egyszerű lélek vagy,

Tiszta és jó,

Ezért szenvedsz,

Fogást talál rajtad a sors!

Nehéz vértként hordod

Napjaid súlyát,

Csak néha érzed úgy, hogy

Boldogság pengeti szíved húrját.

Bár senkinek sem mondod, de

Én beléd látok,

Szemed tükrében ott van…

Hiába is rejted!

Fáj a lét, hogy

Magad vagy,

Fáj a szegénység, hogy

Nincstelen vagy!

Sebaj, pajtás!

Ne szomorkodj!

Nem vagy ám egyedül,

Vagyunk veled páran.

Sorstársként tudom és

Átérzem minden

Szenvedő rezdülésed…

Én is ebben élek.

Amióta létezem,

Csak szenvedek,

S tudom a gazdagság

Sosem lesz a végzetem.

Norbikám!

Fiatalság bolondság,

A bolondoké meg a világ…

Így tán van még esély!

Csapj bele az élet tavába,

Keresd a boldogságot.

Megérdemled barátom,

Remélem, egyszer megtalálod!

 

Szeged, 2015. 02. 26.

 

HYBRID JIU-JITSU

A fejlődésnek

Nem lehet gátat szabni!

Nekünk, mestereknek az a feladatunk, hogy

A tanítványainkat a helyes útra tereljünk,

Mindezt úgy, hogy testileg, s lelkileg

Ne sérüljenek!

Sőt, fejlődésük oly kimagasló legyen, hogy

Az élet bármely területén eléjük gördülő

Akadályokkal bátran szembe tudjanak nézni,

Azokat félelem nélkül le tudják küzdeni!

Nincs titok, nincs varázslás,

Csak ember van, csak harcos van!

A Hybrid Jiu-Jitsu megmutatja,

S vezet az úton!

A fejlődésnek, mint mondtam,

Nem lehet gátat szabni!

 

Szeged, 2015. 03. 02.

 

VESZTESNEK SZÜLETTEM

Teljesen kialudt a tűz, mely

Táplálta szívem kazánját!

Érdektelenné váltam

A világ iránt…

Így elbuktam!

Bármennyire küzdöttem

A sorsom mindig legyőzött!

Vesztesnek születtem…

Ezt nehéz volt elfogadni, de

Most már úgyis mindegy!

Vesztes vagyok a sportban,

Már az egyesület sem érdekel.

Vesztes vagyok a gyarapodásban,

A csóróság a sorssal agyontapos.

Jó párosítás!

Vesztes vagyok az érzelmek terén,

Így a házasságom is romokban.

Vesztes vagyok apaként, hisz

Az én neveltetésem is Spártai volt!

Egy igazi szardarab vagyok!

Már nincs kedvem küzdeni,

Semmi sem érdekel!

Isten és Sátán mindig tudta, hogy

Keserítse meg életem, hisz

Tudták, vesztesnek születtem!

 

Szeged, 2015. 03. 04.

 

LOPOTT PERCEK

Az éjszakai élet oly csodás, hogy

Örömömben majdnem beszartam.

Fáj a hátam, fárad a szemem…

Csak a pénz, ami még motivál.

Telnek az órák,

Egyre nehezebb állni,

Bemegyek a budira

Pár percre hálni.

Megváltó percek ezek,

Mikró alvás mi megszabadít,

Múlik az idő, múlik a kín,

Lassan mehetek haza!

 

Szeged, 2015. 03. 11.

 

LELE ANIKÓHOZ

A múltbéli sérelmek:

Szavak s tettek a mai napig

Bizonytalanná tesznek.

Hiába vagy nyájas, kedves,

Nem tudok hinni neked…

Nem tudok benned bízni.

Szeretnék, Isten lássa lelkem,

Sőt, segítek is ahol tudok, de ez kevés…

Valahogy bennem van a félsz.

Valami motoszkál, nem hagy nyugodni,

Suttog a fejembe, hogy ne bízzak…

Soha ne bízzak benned!

 

Szeged, 2015. 03. 12.

 

ÍRNOM KELL!

Írnom kell!

Ez olyan késztetés, mi évek óta kínoz,

Csak ez maradt nekem, ez kísér az utamon.

Bár egyszerűen bánok a szavakkal

S a tollamból is egyszerűen folynak a papírra,

Mégis súlyt, erőt, s tüzet képviselnek,

Mik utat tőrnek elmédbe s megváltoztatják

Mindkettőnk életét!

Kényszer ez az útmutatás, hisz nem én választottam,

A kiválasztó más volt, más döntött sorsomról.

Óhatatlan, kikerülhetetlen, s oly fájó!

Könnycseppjeim a tinta e fura életpapírján,

Amit, ha megunsz, széttépsz, s a szemétbe vágsz.

Ennyit ér mindenem:

Az írás, a gondolat, az élet, a tett…

S minden, amit képviselek!

Múló pillanat az egész, de akkor is írnom kell!

„Prófétája vagyok egy ismeretlen erőnek,

Szavaim az ő szavai, mi olykor az enyémek!”

 

Szeged, 2015. 03. 13.

 

ISTEN, ÓVD MEG A MAGYART…

Isten, óvd meg a Magyart

Pusztító ellenségtől,

Erősítsd meg lelkünket

S mentsd ki a sötétségből.

Sorsunk mit évszázadok

Sárral, s vérrel írtak,

Anyáink a pólyánktól

Sírhalmunkig sírtak!

 

Őseink kik születtek

Kárpát szent szívében,

Szégyenkeznek miattunk, hisz

Népünk miattunk van veszélyben.

Hoztunk magunkra sok csapást,

Nem egyet, hanem százat,

Árpád hős magzatai

Többé nem virágozának!

 

Hazánk mi lett, csak tékozoljuk,

Minden mi volt, másnak adjuk.

Csörög az arany a vezérek zsebében,

Sajnos látom a véget, testvérek szemében.

Nincs már harcos akarat?

Nincs már lázadó szándék?

Ki ifjú, annak lelke kopár?

Kiölte belő tán ez a Kormány?

 

Hajh, a bűnök miatt szenved népünk

Mit mások követtek el,

Rablók, gyilkosok gyermekei lettünk,

Ezt soha senki sehol nem felejt el.

Ismer már minket a Világ

S benne minden lélek,

Ha bujdosnánk is felismernek,

Ezért ne tedd, az is vétek!

 

Voltunk kik voltunk,

Lettünk mivé lettünk,

A tagadás nem segít,

Ezt fogadd meg szépen.

Évezredek mocska

Folyik ereinkben,

Korcs mivoltunk a fő bűn, de

Soha ne add fel, kérlek!

 

Lesz még megváltás, hisz

A Magyar nép nem szolgafajta.

Kilábalunk e szennyből,

Meneküljön az elnyomó

Ez lesz csak a kisebbik gondja.

Felvirul a szabadság tetemük véréből,

A rabság lánca lehull…

Meggyötört népünk kezéről!

 

Lángtenger kíséri a Magyart,

Mellkasában duzzad

A tettvágy s az akarat,

Változás jő el…

Végre megtáltosodott

A szív, mely eddig

Csak remélt

S félve akart!

 

Álld meg Isten a Magyart

Bátorsággal, kitartással,

Erősítsd meg lelkünket

Hittel, s igazsággal.

Sorsunk mit évszázadok

Sárral, s vérrel írtak,

Ne múljon el hiába, mikor

Anyáink értünk bőszen sírtak!

 

Szeged, 2015. 03. 17.

 

 

FÉLEK…

Félek a kudarctól,

Pedig nem kellene.

Sikerre vagyok ítélve…

Ez az én keresztem,

Ez az én bukásom,

Ez a végzetem!

 

Szeged, 2015. 03. 25.

 

ÚJ ÚTRA LÉPEK…

Új útra lépek, mi teljesen ismeretlen..., de

Látom ám rajta a buktatókat,

S készülök is rájuk, hogy kivédjem azokat!

Más lesz minden, de ezzel nincs is semmi baj, hisz

Újra érzem, hogy számítok...,

Nekem csak ez számít,

Ez az ami-e úton lépésre ösztönöz!

 

Szeged, 2015. 03. 26.

 

 

ÚJABB OKOSSÁG!

Bármilyen kapcsolatba lépsz bele, vagy jelenleg is benne vagy,

Ne feledd, hogy vannak olyan kérdések, melyek megölik azt!

Ha érzed, hogy valami nincs, vagy nem lesz rendben,

Inkább figyelj és hallgass!

 

Kis idő múltán, ha még érzed, hogy tényleg nincs rendben valami,

Akkor se kérdezz, inkább lépj ki a ganéból,

Had büdösödjön bele a gazdája a levébe!

Ő nem olyan, mint te, te meg nem akarsz olyan lenni, mint ő!

 

Nagy igazsága: „az okos enged, a szamár szenved!”

Ez nem megfutamodás, egyáltalán nem,

Hisz ami nem működik, az soha nem is fog működni,

Főleg emberi kapcsolatokra értem!

 

Nem szerelmi kapcsolatra és nem házasságban lévőknek javaslom,

Hisz azok más kategóriák, durvább végkifejlettel...

Bár, ha be tudod illeszteni, áldásom rá!

Mindenki magával számol el!

 

Ne feledd: te vagy saját életed kovácsa,

Csak te teheted, olyanná-amilyenné szeretnéd,

Bár erősen befolyásol Sátán külső környezeti behatásai,

Akkor is neked kel ezeken felülkerekedni!

 

Csak magadban bízhatsz,

Csak magadra számíthatsz,

Csak te vagy ki irányít,

Csak te vagy magadnak!

 

Szeged, 2015. 04. 23.

 

 

MILYEN ÉRDEKES...

Milyen érdekes, hogy vannak olyan

Szerek, amik legyőzhetetlenné tesznek!

Oly csodás!

 

Szeged, 2015. 05. 27.

 

 

CSAK ENNYIT AKAROK!

Amennyire fontos vagyok magamnak,

Csak annyira legyek fontos másoknak is...

Csak ennyit akarok!

 

Szeged, 2015. 05. 29.

 

A SÖTÉT SEMMIBŐL...

A sötét semmiből jöttem,

A sötét semmibe tartok,

Kimonóm szakadt,

Katanám is csorbult.

Hiába volt a harc!

 

Nyári fuvallat simítja arcom,

Boldogtalan könnycsepp vele tovaszáll,

Cinege dalol az ágon,

Az őz is fülel az erő mentén!

Hosszú út vár még rám.

 

Szívem mereng,

Bár gondolatom üres,

Haladok előre...

Egyedül, magányban.

Nem látom hol a vég!

 

Szeged, 2015. 06. 30.

 

 

HAIKU CSOKOR

Ahogy az éjszaka átöleli a nappalt,

Úgy ölellek én is téged.

Ahogy a virágok vágynak az esőre,

Úgy vágyakozom érted.

Az érzésem irántad egyszerű!

 

Kint a pusztaságban

Van egy kis házikó,

Benne élek…

Élek?

Bár már lehet, hogy nem! 

 

A messzeségben elmélkedem,

Szemem vele oda lát-

Látom családom:

Feleségem ruhát tereget,

Gyermekem a kutyának kiabál.

 

A világban nincs jóság,

Nincs szeretet,

Nincs rosszindulat,

Sem gyűlölet.

Csak ember van!

 

Fogyatkozom, mint a telihold,

Lassan látni sem fogtok.

Feketelyuk marad utánam,

Azt már sajnálhatod!

Ennyi csak az élet!

 

Más lesz, majd 2016,

Magam mögött hagyom nyomorom.

Jobb lesz az élet, hisz

Nyomorból szegénységre váltok!

Ó-évre újév!

 

Levetkőzöm…

Koszos vagyok!

Tisztálkodom…

Nem változik semmi!

Ez maradt a hagyaték! 

 

Párnakupac a tornácon

Rajta ülve merengek,

Oly mélyen, hogy

Észre sem veszem:

A nappal az éj tengerében lubickol.

 

Álmom súlyos mivoltát

Verejtéktől nedves testem

Tükrözi vissza.

Kemény lehetett az éjjel…

Minek nekünk álmok?

 

Ahogy a tűz az erdőnek,

Úgy vagyok én kedves a népnek.

A Nap így is delel,

Eljön még az én időm.

Akkor bánni fogja e nép!

 

Jöttem, hogy tanuljak,

Idestova hús éve,

Törekvésem nem volt hiába való,

Semmiből mesterré lettem.

Utam legyen így tanulság! 

 

Sosem volt mutatós páncélom,

Katanám sem volt míves,

Harci technikám sem tiszta,

De soha nem tűntem erőtlennek,

Mert ilyen az én szívem!

 

Sok „jóakaróm”

Kik a hátam mögött beszéltek,

Jelentéktelenek vagytok, hisz

Nem véletlen, hogy

Csak onnét beszéltek!

 

Tekintete szúró pengeként

Óvatosságra int.

Lassú léptekkel közelít…

Tudom, támadása gyors lesz.

A halál vele jő el!

 

Húsomba fúródó éles penge,

Felszabadítja lelkem…

Szívem lassul, vörös vérem folyik,

Patakként medret ás…

Még jó, hogy itt a Tavasz!

 

Szeged, 2015. 07. 02.

 

 

EGY CSATLÓS ÉLETE

(új kór, régi- és új terhek)

 

Amíg te tespedsz a tévé előtt, én túrom a földet,

Amíg te McDonald's-ban töltöd el a delet, én sziklát török.

Amikor te unod magad estefelé, én akkor érek haza a családomhoz.

Gyermeki szíved sebesen dobog, várja az estét, készülsz...

Én is készülök, de unottan és fáradtan.

Amíg te jól szórakozol, én ott állok melletted,

Várva a véget, hogy ismét hazamehessek...

Haza, hol újból készülődök.

Te aludni mész, én meg megyek tovább...

Soha véget nem érő körforgásba!

 

Szeged, 2015. 07. 04.

 

 

NEM KELLET VOLNA…

Nem kellett volna-e útra lépnem,

Hisz rengeteg áldozatot hoztam érte.

Nem kellett volna kitartónak lennem,

Hisz rengeteg szenvedésen mentem át…

A semmiért!

 

Feláldoztam az életem egy célért,

S ő hálátlan gyermekként eldobta azt.

Most Ronin szívvel megálltam az úton,

Kardomat betettem a sarokba…

Ne lássa senki múltam!

Nem kellett volna harcolnom,

Hisz soha sem nyertem igazán.

 

Nem kellett volna így mesterré válnom,

Üressé lettem, hisz nincs, kit tanítsak…

Ez az érzés fáj igazán!

 

Ryum pusztulása, lelkem pusztása!

Dojom pusztulása, testem pusztulása!

Jitsum pusztulása, szívem pusztulása!

Ugarrá vált tatami az én pusztulásom!

Ez az egész nem kellett volna!

 

„eltelt több mint 10 év, hogy elindultam a jitsu útján,

és most kezdem csak sajnálni, hogy ezt tettem!”

 

Szeged, 2015. 07. 08.

 

 

VÁLÁS

Mindig is tudtam;

Szar ember vagyok!

Valahogy nem akar menni...

Vagy jó apa leszek,

Vagy jó férj.

A kettő nem akar sikerülni!

Próbáltam, tényleg...

Mégsem sikerült.

Jobbak kellet volna akarni?

Lehet, de gyenge vagyok hozzá!

Belefáradtam az életbe,

S így mindenbe...

Válnom kell tőlük...

Mindentől!

 

Szeged, 2015. 07. 14.

 

MI VAGYUNK AZ ELLENSÉG!

Sokan mondták már nekem, hogy

A legnagyobb ellensége az embernek,

A természet által elénk kerülő akadályok...

Szerintem meg nem!

Saját magunk vagyunk az ellenségünk,

Magunkat kell legyőznünk, hogy

A természeti akadályokat

Könnyedén vehessük!

Ilyen az igazi harcos!

 

Szeged, 2015. 07. 17.

 

 

ANYÁM…

Anyám, eljött az idő, hogy

Meghozd azt a nehéz döntést,

Ami megváltoztatja jelenleg

Nyomorúságos helyzeteteket!

 

Zamárdi, 2015. 08. 21.

 

 

LÁTOM ÉN...

Látom én, hogy mi lesz az irány, ami felé haladni kell...,

Egy független harcművészeti irányzat,

Mi teljesen elhatárolódik minden anyagi haszonszerzéstől...,

Egy olyan szervezet, mely a tradíciókra épít,

De a modern kor technikáit is magába szívja...,

Az viszont erősen ajánlott, hogy a másik utat is bejárjuk...,

Lesz viszonyítási alapunk, érnek pozitív és negatív élmények,

Mindez kell ahhoz, hogy a végén Niravnába érjünk!

 

Fontos, hogy megszabadulj az olyan emberektől,

Akik akadályoznak az úton való haladásban, azoktól akik cselszövők,

Akik hazug ígéretekkel maguk mellé dédelgetnek, akik kihasználnak...,

Szabadulni kell mindentől ami boldogtalanná tesz...,

Ha szükséges dobj el mindent, hogy újra tudd kezdeni!

 

Én még kicsit hagyom, hogy ezek az emberek kerülgessenek,

Úgy mint egy dögöt, hagyom, hogy egy keveset én is profitálhassak belőlük..,

Tudom én, hogy milyen ez a játék, volt részem benne sokszor,

Mindig szenvedő alanyként, mert hittem...,

Már nem hiszek, csak úgy teszek mintha...,

Megmártózom a mocsokban, hogy egyszer megtisztulhassak!

 

Szeged, 2015. 09. 08.

 

 

LEVÉL KOVÁCS ÉVÁNAK!

Számomra érthetetlen, hogy mért vagy ekkora féreg…, hitegetsz, de feleslegesen…, megegyezel, de nem tartod be a megállapodást, úgy alakítod a történéseket, hogy az neked kedvezzen, bárkin áttaposol, csak, hogy neked legyen jobb, te gyere ki jobban a dolgokból! Én úgy érzem, idejében elvágtam a köldökzsinórt, mit te növesztettél rám, s mielőtt megszülethetett volna számító terved, gyorsan elvetélt gondolattá tettem azt. Csak sajnálni tudom, kit magad alatt morzsolsz, hisz nem érdemled meg őket, sem a munkájukat! A csatlósaid meg tövig benyalhatnak, hisz nem különbek nálad.., persze, hogy nem, hisz nem futna így a szekér, ahogy jelenleg megy, de természetesen ez neked még mindig nem elég! Nem elég, hisz telhetetlenségednek csekély a bevétel, még így is, hogy megmorzsolt munkásaidat is lehúzod, te szemét kurva! Mind az, amit képviselsz, s minden, amit kimondasz, szart sem ér! Azt sem felejtem el soha, hogy megpróbáltál befolyásolni, a házasságomba turkálni, csak elfeledted, hogy nem olyan vagyok, akit könnyen meg lehet vezetni! Bánom, hogy az életünk útjai keresztezték egymást, most próbálom törölni a memóriámból, semmissé tenni.

 

Szeged, 2015. 09. 07.

 

 

MONDJUK KI AZ ŐSZINTÉT

Mondjuk ki az őszintét: hitvány nép ez a Magyar!

Nem azért, mert keresztény, hanem azért, mert azzá tettek bennünket!

Most eljött végre az idő, hogy őseinkre ne csak szégyent hozzunk,

Most van itt az idő, hogy végre felálljunk és kiálljunk magunkért,

Magyarságunkért, hazánkért!

Fel kell fegyverezni minden magyart, de nem szavakkal,

Hanem ténylegesen.

Ragadjuk meg azt a kibaszott fegyvert és védjük meg Isten adományát,

Magunkat!

 

Szeged, 2015. 10. 05.

 

 

TESTVÉR

(Kenderes Lászlónak)

 

A semmiből érkeztél,

Nem vártalak!

Megjelentél s helyet kértél,

Szívem még nem állt készen!

Bemutatkoztál, mert nem ismertelek,

Viszont Te engem, annál jobban!

Teltek a napok és megnyílt a szívem,

Elfogadtam a léted!

A mostohaság árnyékával nem törődve,

Testvérek vagyunk, mindörökre!

 

Szeged, 2015. 12. 22.