EGY SENKIHÁZI SZAR EMBER

Okos, szép, az enyém!

Nekem ő a minden...

Mégis bántom.

Talán a munkahelyi gondok, az élet generálta stressz az ok?

Talán a betegség okozta érdektelenség?

Ezek csak kifogások lennének!

Sokszor gondolkodom azon, hogy

Jobbat érdemelne tőlem.

Boldogabb lehetne, ha nem lennék.

A házasság szentsége nehéz nekem.

Szeretem teljes szívemből, de jobb

Lenne neki nélkülem, mással,

Olyannal, aki jobban éreztetné szerelmét.

Változtam miatta sokat, de már jobban

Nem tudok, ilyen vagyok!

Egy senkiházi, szar ember!

Szeged, 2012. 01. 01.

 

GONDOLAT

Mindannyian menekülünk valami elől,

De egyszer eljön az idő, amikor meg kell állnunk,

Szembe kell fordulnunk, és félelmeinket

Háttérbe szorítva meg kell küzdenünk vele!

Szeged, 2012. 01. 09.

 

A MÚLTAT FELEDNI NEM TUDOM…

A múltat feledni nem tudom, mert tetteim súlyát hordozom.

Istenem, kérlek, adj esélyt, fogd meg a kezem adj reményt.

Vezess át a gondokon, a túlvilági mocskokon.

Már kisgyermekként rugdosott az élet;

Így nehéz volt megtanulni a jót és szépet.

Hatalmas teher, már akkor nyomott le a földre;

Apám volt-e teher, s lelkembe a tüske.

Az iskolában is árnyként követett;

Állandóan nyomta részegen a szöveget:

- nagyon szeretlek és mindent megadok fiam…

Köszönöm neki, de nem tudom, hogy mi van!

Tőle ígéreteket és sok fájdalmat kaptam;

Álmaimat egy idő után magam mögött hagytam.

Kezdetben a múltban, majd a jelenben éltem;

Nem érdekelt a jövő, semmitől sem féltem.

Nyomorék világban, egy rohadék lettem;

Nem törődtem semmivel, ami kellet, elvettem.

Kerestem a rosszat, kerestem a balhét,

Tetteim után nem éreztem majrét.

Majd meghalt nagyapám és ez hozott vissza;

Kértem Istent, hogy fordítsa sorsomat jobbra.

Évekig küszködtem, hogy elnyomjam valóm;

Évekig güriztem, hogy túlnőjek a gazon.

Mások véleménye fontosabb lett sajátomnál,

Alakulgattam, de éreztem ez nem én vagyok már!

Tudatosítani kezdtem tetteim, s érni kezdett a gyümölcs;

Sorsomban még mindig akadt egy-két görcs.

Majd egyszer csak sikerült! Megérett a fohász, és lehettem valaki;

Jött egy lány, ki szeretett s nem voltam neki „valami”!

Emberszámba vett, foglalkozott velem;

Emberszámba vettem és én is törődtem vele!

Családot alapítottunk, s most gyermeket várunk;

Új korszakra virrad az életünk, s vele mindenünk.

A szépség és a szörnyeteg története immáron véget ért;

Ha lehet, tőlem ezt az új köntösű mesét többet ne kérd!

Szeged, 2012. 04. 25.

 

EGY HARCOS ELKÉSZÍTÉSÉNEK (EGYSZERŰ) RECEPTJE

Az elkészítéshez kell egy formálható alany, aki: - kitartó - elszánt - kicsit őrült (az se baj, ha nagyon) - kezelhető Továbbá kell még egy olyan edző, aki: - szakmailag toppon van (nem számít, hogy elismert vagy sem) - céltudatos - az utolsó szardarabot is kihajtja az alanyból Mindezt jól gyúrd össze, majd tégy hozzá: - tiszteletet - becsületességet

"az nem számít, milyen környezetben végzed az edzéseid, az számít, kikkel edzel, illetve még az, hogy te mennyit teszel, fektetsz bele a munkába!"

Szeged, 2012. 04. 28.

 

NEM AZ A HŐS…

Nem az a hős, aki mindig nyer!

Szeged, 2012. 05. 11.

 

SASHALMI BALÁZSNAK

Közel van már a szabadulás ideje öreg harcos,

Többé nem sebeznek bántó tettek és szavak,

Terheket raksz be útravalónak.

Kínok ezek is, de mégis mások,

Fájnak ezek is, de mégis mások,

Bár szar az élet, most és ezután is,

De ne feledd: mégis másabb!

Szeged, 2012. 06. 26.

 

EMELT FŐVEL

Járom az utcákat és figyelem az embereket.

Többük lehajtott fejjel, hangtalanul suhannak,

Hisz a társadalom terhe, már nem csak a vállaikat nyomja.

Ez ma az elvárás, egy új rend, ami visszahozza a múltat,

A gazdag, gazdagabb lesz, a szegény meg nincstelen.

Tudatosan analfabétává tesznek, hiszen, ha egy nép a

Nyomorúsággal és a tudatlansággal maratják,

Könnyen irányíthatják a kiválasztottakat!

Lépni kell!

Ne hagyjuk elveszni a jövőnk!

Én emelt fővel ellenkezem, minden zsarnok szava, s tette ellen!

Ha halállal is fenyegetnek, nem félem-e sorsot,

Hisz távozásommal a mozgalom kinövi magát forradalommá,

Majd háborúvá, hol bajtársaim igazságot szolgáltatnak!

„lehet, hogy a magyar népet bolondnak tartják, de nem az! Türelmük lassan elfogy, és agresszív lépésekkel megdöntik a gazdagok diktatúrájának nevezett köztársaságot. Magyarország ismét szabad lesz!”

Szeged, 2012. 06. 27.

 

LELKEM SIVATAGÁT…

Lelkem sivatagát átszelő érzelem megfacsarja szívem,

Homokját fúja bele szomorú szemeim szegletibe, hol megbúvó

Keserű könnyekkel keveredve előbújnak,

Megmutatván önmagamat!

Hódmezővásárhely, 2012. 06. 27.

 

SPARTACUS ÚTJÁN

Egy barbár világban, hol az erő az erény, s kard az út,

Ott kéne élnem, hol én lennék az Úr!

Spartacus útján Úr lennék a senkik között,

Mert halált hoznék mindenkire, ki érdemelné,

S a nép oldalán harcosként, szívemet, véremet adnám, hogy

Más életet adjak nekik!

„ha most is a kardok világát élnénk, úgy rengeteg áldozatom lenne!”

Hódmezővásárhely, 2012. 06. 27.

 

HARCOS VAGYOK

Harcos vagyok, ki küzd a családjáért;

Küzd a becsületért és igazságért;

Harcol hazájáért: a hálátlan Magyarországért!

Szeged, 2012.08.05.

 

HA MÁR…

Ha már eljutottál arra a szintre,

Mikor letagadod, hogy hol dolgozol,

Akkor azonnal váltanod kell!

…

Basszus, én már régóta tagadom, akkor eljött rég az idő a változtatásnak!

Kurva életbe!

Szeged, 2012. 08. 23.

 

SZELLENTÉS KÖVETKEZMÉNYE…

Régen, egy távoli országban a király ünnepséget szerveztetett alattvalóival, önmaga dicsőítésére. Rengeteg étel, ital volt, melyre számos vendéget hívtak meg. Jó telt a nap, mindaddig, amikor egy óvatlan pillanatban, mikor a zene sem szólt, a király szellentett egy hangosat. Hírtelen megfagyott mindenki…, a király, hogy védje magát, a mellette bolondozó udvari bolondra fogta a dolgot. A bolond tudta, hogy neki vége. A király harsogva, hogy mindenki jól hallja, ítéletet mondott bolondja felett: - halál! A bolond már nem nevetett, helyette az úri népség bolondozott és mutogattak rá, gúnyolták, tapsolták a halálát. A katonák közre fogták, majd elkísérték. Kis idő múlva visszatértek annak levágott fejével. A király szavát emelte, ismét mindenki rá figyelt: - itt van ez a bűnös bolond, kicsit megrövidülve (nevet), kinek szellentése árulás volt. Az árulókra halál vár, ezt mindenki tudja. Egyetek, igyatok, halálán velem együtt jól vigadjatok!

„a bűnösök mindig elnyerik méltó büntetésüket…, a hazugokat kik büntetik meg?”

Szeged, 2012. 08. 26.

 

EGY NAGY IGAZSÁG!

Ha nem vársz el senkitől semmit,

Akkor nem csalatkozhatsz!

Ez nagy igazság!

Szeged, 2012. 09. 06.

 

A HARCOS ÚTJA

Felejtsétek el mindazt, amiben eddig éltetek.

Ha harcosok akartok lenni,

Harcosként is kell élnetek minden nap, minden percében.

Rengeteg áldozat, szenvedés és fájdalom vár rátok,

Ha erre az útra léptek, továbbá sok ellenségre tesztek szert

A sport-, és a mindennapi életben, akik megkeserítik a mindennapokat,

De Te mint Harcos teszel rá,

Harcolsz mindennel és mindenkivel,

Mert ez a sorsod,

Ez vagy Te!

Szeged, 2012. 09. 11.

 

MI LETTEM?

Összetört álmok,

Arcra fagyott könnycseppek,

Keserű sóhajok,

Mond meg Istenem,

Mi lettem?

Kiéget szív,

Kopár lelkezet,

Meggyötört test,

Mond meg Istenem,

Mi lettem?

Elveszett élet,

Rokkant sors,

Beteg képzelet,

Mond meg Istenem,

Mi lettem?

Telt gyűlölet,

Halálvágyó szeretet,

Démoni társak,

Mond meg Istenem,

Mi lettem?

Szeged, 2012. 10. 08.

 

A LEÍRT SZÓ…

A leírt szó értékesebb mindennél!

Szeged, 2012. 01. 20.

 

KEDVES BETEGÜNK!

A hányásából vett minta pozitív értéket mutat az emberi vizelet,

A széklet, illetve állati eredetű ondó összetételére.

Javaslat: a továbbiakban mellőzze a felsoroltak fogyasztását, egészsége megóvása érdekében.

Dr. Török

Szeged, 2012. 10. 20.

 

A JÖVŐRŐL

Minden, amit megalkottunk, kezdetben önmagunkért,

Majd gyermekeinkért, unokáinkként, ük és dédunokánkért,

A jövő nemzedékéért tettük.

Mi kitapostuk az utat, le is köveztük, nekik már csak járni kell rajta!

Szeged, 2012. 10. 28.

 

ESŐ

(Egy hajléktalan verse)

Esik az eső, tisztítja ruhám és testem.

Lelkemet mi tisztítja meg a fájdalomtól?

Sajog mindenem, de azt kibírom, de

Rosszalló érzéseimmel már nem bírok.

Felnézek az égre…

Esőcseppek pofozzák arcom,

Oly jólesik nagyon,

Tapos az élet, rugdos a sors,

Leköp a végzet, leszar a kór.

Útra kélek, vezetnek a villámok,

Az egyik sarkon az esti szerzeményem

Gyorsan kihányom.

Nem érek rá szórakozni, hisz mennem kell tovább,

Lábaim nyughatatlanul menetelnek…

Hajrá! Hajrá!

Nem köt ide semmi, hisz semmi sem az enyém:

- Föld, család, barát Mik a picsák ezek?

Nincs házam, még pénzem sincs,

Nem is nagyon hiányzik,

Vándorként járom, élem életem!

Esik az eső, szép nagyon ez az idő,

Ilyenkor tudom, hogy valamit érek,

Hisz sokan ilyenkor elbújnak,

Én viszont útra kélek!

Szeged, 2012. 10. 29.

 

VANNAK…

Vannak olyan kérdések,

Melyre a válasz legyen igaz, vagy hazug,

Megbántódást szül!

Hódmezővásárhely, 2012. 11. 08.

 

HARCOS MOTIVÁCIÓ

Felejts el mindazt, amiben eddig éltél.

Ha harcos akarsz lenni, harcosként is kell élned minden nap, s a napok minden percében.

Rengeteg áldozatot kell hozz, ha erre az útra lépsz:

Sok ellenfélre teszel szert a sportban és a magánéletben egyaránt,

Aakik megkeserítik mindennapjaid, de Te, mint harcos, teszel rá!

Harcolsz mindennel és mindenkivel, mert ez a te sorsod..., ez lettél..., ez vagy te!

Szeged, 2012. 11. 11.

 

HOVA LETT?

Magyar ember szívéből hava lett az ősi tisztesség?

Mint kopott munkáskabát a pincében,

Oly mélyen megbújva a rongyok között,

Sóvárog, hogy újra hordják,

De ki szeretve viselte, rég elköltözött.

Másé már a ház, új a gazda más a szokások,

Elhanyagolja portékáit,

Mint öltönyös idegen vezetők

Szép magyar hazánkat.

Magyar ember lelkéből hova tűnt

Istenünk és a haza szeretetet?

Áruló népek körbefogták gyarló magyar fiainkat, s lányainkat,

S csábos ígéreteikkel bódítják elméiket.

Nem trendi már szeretni, értékeket megbecsülni:

Isten, haza, család, jó magyar bór s pálinka, feledésbe merültek.

Tüzes viharként söpör végig-e mérges betegség,

Magyar ember ébredj! Magyarságot újra mérjed!

Osztani kell mindenkinek vény nélkül, ki igényli,

Hisz a Magyarságot nem hagyjuk, azt soha, senki ki nem végzi!

Szeged, 2012. 12. 12.

 

NAGY ATTILA SZÁZADOSHOZ

Ím, hazajöttél!

Fenn héjon hordod magad,

S ígéred az eljövetelét a rossz sorsoknak.

Ki alattvalód lészen, az megmarad,

Ki nem hódol be, az a cégből kifelé halad.

Az utcára deportálod, mindazt ki neked féreg,

Oszt ki tényleg az, azt kebledre tészed…

S tőle új rend kialakítását kéred!

Megszűnik lassan-e bűnös század,

Hisz kipusztul onnét minden nemes lélek

S tova szálnak a polgári létbe.

Anno mondád:

„ ha száz emberem van, azt is leszarom, ha egy,

az sem érdekel, hisz minden hóban megkapom a fizetésem…”

Ó te mocskos, szemét, senkiházi, szar ember,

El fog jönni, hidd el az-az idő,

Mikor csatlósaiddal térden csúszva könyörögtök

A kegyes halálért.

Lándzsa szúrja át fekete szívetek,

S aki fogja annak végét Én leszek!

Szeged, 2012. 14.

 

SZALAI ZOLTÁNHOZ

Hmmm…, na te is haza jöttél!

Pateszkának segge partján betyárkörték száradoznak,

Hogy ki szüreteli le-e kincset…, ki tudja?

Sleppjei a rajtnál várakoznak!

Nocsak, a figyelem összpontosul,

Hisz van egy mindközül, ki kimagaslik a bandából,

Ő Sly a rettenthetetlen seggnyaló.

Bárkin áttapos, hogy célja utat törjön, s azt elérje,

Anyját meghágná, húgát elcserélné tevére!

A halál listám elején van feltüntetve neved,

S ha kicsinállak a szerdzsó világ, majd rajtad nevet.

„Neked köszönhetően lettem leírva a századnál,

Te miattad nem kerültem ki missziókba,

Minden szenvedésem táptalaja te vagy, te féreg,

Te vagy életem elrontója!

Ne nézz rám, ne szólj hozzám, ne is érints meg,

Undorodom jelenlétedtől, te patkány!”

Szeged, 2012. 12. 14.

 

KAIA MISSZIÓ

Afganisztán megint hív!

A mézesmadzagot megint húzogatják az orrom alatt,

Egy újabb csalódási faktor…, fantasztikus!

Készülök, lehet, hogy a semmire,

Készülök az majdnem útra,

Készülök a lehetetlen küldetésre!

Mennyi rosszat kell még megérnem?

Mért nem egyszerű az egész?

Felmérések tömkelegén ismételten helytálltam,

A felesleges procedúrát kissé megbántam!

Félúton járok, s a mézesmadzag elszakad,

Kiderül majd minden, hogy ki az ki marad.

Családomat sajnálom előre,

A láthatatlan pénzt már mindenki elköltötte.

Szép álom is a reménykedés, de nem nekem,

Én már nem álmodom nagyot, a kicsit szeretem!

„Negatív érzésekkel állok az egészhez,

Mert az eddigi tapasztalataim azt mondatják,

Hogy nincs esélyem…

Bár sokan mondják, hogy van…

Legyen igazuk!”

Szeged, 2012. 12. 20.

 

HAJLÉKTALAN VÁGY

Kartonpapíron fekszem, kissé megfagyasztott az éjjel,

Nem aggódom, mert a Nap sárkányként kel fel.

Lángcsóvái átölelik testem, kiolvadok, csak a gyomrom…

A gyomrom az mi soha el nem alszik.

Tátongó mélységét betemetni nehéz,

Főleg, ha nincs semmim, csak szemét!

Kukázásból szerzett alamizsna, ruha meg fémek,

Tablettás borom finom…, na, ez az, amiben élek.

Gondolkodtam sokat, hogy egy angyali érintés miképpen segítene:

Bemennék a boltba, s étket szeretetért vennék,

Kabátot és cipőt megértéssel fizetnék.

Nadrágot, pólót, meg pulóvert gombokkal fizetném,

Megváltozna-e így az életem?

Nem tudom, csak remélném!

A szegény sors nehéz, a nincstelen még nehezebb,

A vágyak óriásiak, de elérhetetlenek.

Lélekben az erő, már csak a társakban és a szeszben lakozik,

Papírház belsejében a manus a halálra várakozik.

Hajléktalan vágyam csak annyi,

Pusztuljak már ki mihamarabb…, ennyi!

Szeged, 2012. 12. 22.

 

BUBORÉK VILÁGBAN ÉLEK…

Buborék világban élek, mely vágyaim otthona,

Ott minden jó és szép…, és ostoba!

Itt él még a Tisztesség és fontos a szeretet,

Sajtból van a Hold, vágj belőle egy szeletet.

Igazságosság az út, rajta soha nem tévedsz el,

Kolbászból van a kerítés, egy szeget nyugodtan vigyél el.

Mondja egy bagoly:

Bölcsesség nálunk mindenekfelett!

Mézzel teli folyó, ha lehet, ne edd.

Gyerekek viháncolnak, felnőttek örvendeznek,

Nézz oda!

Kakaót adó tehenek, a réten épp kérődznek.

Papír házak, papírkutyák, papír ruhák, papírpénz a boldogság,

Papír repülővel utazom, itt soha nincs vállság!

Buborék világban, buborékosak az álmok,

Gyere el hozzám, rád időt mindig szánok!

Szeged, 2012. 12. 23.

 

MERT AMIKOR…

Mert amikor éhes voltam,

Belém rúgtatok.

Amikor szomjas voltam,

Orcámba köptetek.

Amikor idegen voltatok,

Megvertetek.

Amikor nem volt ruhám,

Kővel dobáltatok.

Amikor beteg voltam,

Magamra hagytatok.

Miután megismertetek,

Börtönbe zártatok.

Szabadulásom után,

Kiátkoztatok.

S mikor Isteni igéket szóltam hozzátok,

Meggyilkoltatok!

Szeged, 2012. 12. 23.

 

ALUDNI VÁGYOM

Rohamosan telik az időm, súlya nehéz, nyomaszt.

A nappalok érzetét felváltja az éjjel...

Aludni vágyom minden pillanatban

Szeged, 2012. 12. 24.

 

A MAGÁNY BORÁT RÉG MEGITTAM…

A magány borát rég megittam!

Rég megittam, s ki is hánytam,

Szerencsémre sokat vártam.

Vártam én, de soha meg nem jelent,

A magány boldogtalanságot teremt.

Boldogtalanságomat kiváltotta az üresség,

S nyárra beköszöntött a szegénység.

Ahogy már mondtam, a bornak annyi,

S a kenyerem javát is elfogyasztottam,

Ezzel a múltam, jelenem elhantoltam.

Jövőről ne is beszéljünk, hisz messze még a reggel,

Bár tudom mi lesz a trendi: ami kell, azt vedd el!

Szélmalomharc az életem, küzdök a megmaradásért,

Papírvárban nincs komornyik ki megért.

Rút kacsaként úszok a cápák között,

Célba tudtam érni: szemembe könny szökött.

Könny szökött, hisz már ez is valami,

Félúton buktam egyet, de felállított valaki.

Húzott maga után, s imigyen beértem,

Felnőtté váltam, fura...

Értem én, hogy nem értem.

Lettem, aki vagyok, egy senki földi legény,

Nincs nekem semmim, csak a zsebemben egy sajtos lepény.

Zsebemben egy lepény, ami több hetes már,

Nem az enyém, én csak őrzöm, rá egy kisegér vár.

Anyukája adta nekem, hogy megőrizem, míg hazaérnek,

Egérfalvi egérkének ementáli reménységnek.

Kéne nekem is remény, de eladtam a piacon,

Kifizette jó uram, csattant érte sok pofon.

Megköszöntem neki jóságát,

S útravalóul megböködtem késsel a hátsóját.

Zsírba hatolt a bökőm, csontot nem ért,

Orbán uram jól meghízott, remélem tettemért megért.

Bibliát sosem forgattam, s nem hagyom az orcám,

Szemet szemért, add ide az órád!

Megböktem a férget, az óráját meg vittem,

Börtönbe kerültem, nem kértem ám, úgy vittek.

Most onnét írom ezt a költemény,

Tanulság az egészből?

Az élet kőkemény!

Szeged, 2012. 12. 25.

 

DRÁGA KEDVESEM…

Drága kedvesem, gondolatim míves beszédbe kergetem,

Karom jobbik felét pennám fogására késztetem.

Vele papírba vésem érzelmim terólad,

Költészetem, s életem meg

Te változtattad!

Veled értelme lett a szónak,

Veled ritmusa lett a dalnak,

Veled szép lett a holnap.

Veled maradandót alkothatok a kornak.

Veled temettem a múltam,

Veled sztár lehetek a „nagy” show-ban

Veled születnek az álmok,

Veled magamra találok.

Drága kedvesem, gondolatim míves beszédbe kergettem,

Karom jobbik felét pennám fogására késztettem.

Érzésimet most már ismerheted, s vágyódásom irányodba nem titok,

Amíg Isten megáld az ihlettel, addig néked mindig írok!

Szeged, 2012. 12. 26.

 

SZERELEMKERTÉSZ

Útra kélek hozzád szép kedvesem, hogy

Szerelempalotádban boldogságom megleljem.

S ha meglelem, kertedben táptalajként szétszórom, hogy

A mátkavirág sokasága, pirospozsgás mosolyt varázsoljon arcodon.

Hisz te vagy nekem minden, érted mindent megteszek,

Maradok neked szerelem palotád, szerelem kertjének boldog kertésze.

Szeged, 2012. 12. 27.

 

ÁLDOZAT

Sokallta már Isten

A magyar ember bűneit,

Lemosni hazájáról áldozat

Képes csak vétkeit.

Megszületett a végzés,

Sötétséget s borút hoza,

Életet halálért,

Így lesz szabad a haza!

Öreg nemzet sarjainak bűneiért

Te lészen az áldozat,

Melletted lengi pallósát a hóhér,

Lecsapván fejed, elgurul:

Nem szórsz több átkokat!

Szeged, 2012. 12. 28.

 

MAVENDÉGSEREG LESZ MINÁLUNK

Ma vendégsereg lesz minálunk,

Nagymama és kereszték.

Látogatni jönnek fiam boldogságát,

Jöjjenek csak ízibe, űzzük el a magányt.

Lássák meg Márkot az új szegedi vagányt.

Lecsapjuk borosüveg nyakát,

Kupánkat töltjük csordultig,

Hisz ünnep ez nékünk, az ám!

Vigadunk ameddig csak bírjuk,

Zene nélkül is magunkat halálra isszuk!

Messziről jött vendég azt hoz amit akar,

Csak szesz legyen nála sok...

Azt szereti a paraszt!

Márk fiam, ezt még te is megkeserülöd!

Keserű a szőlő, a fene bánja,

Garatra menjék a lének a habja.

Megünnepeljük jöttedet manuskám,

Veled meg majd később számolunk,

Tizennyolc évesen te támogatod apuskád!

"nagyon szeretlek Márkó babuskám,

léteddel megváltoztattad szennyes életem:

köszönöm neked!"

Szeged, 2012. 12. 28.

 

NAGYAPÁM CSONTJAI

Nagyapám csontjai

Szent nyugalmú sírhalomban,

Lelke Isten mellett trónol

Onnan néz miránk:

Mennyire szánakozhat!

Tán szégyelli valónk?

Tán nem?

Ezt mi már nem tudhatjuk,

Próbálnunk kell úgy élnünk,

Ha elkorhadunk gyermekeinknek

Ne kelljen rossz vízhangtól félniük!

Szeged, 2012. 12. 28.

 

SÁRVÍZ PARTJÁN

Sárvíz partján ülök,

Magam elé, a vízbe bámulok!

Zúgó habok téged sosem gyötörtek,

A kegyetlen vég benned mégis hömpölygött.

Megannyi bárgyú lélek veszett el benned,

Újá kéne keresztelni téged: halálfolyó néven!

Sárvíz Te gyilkos folyam,

Lélekvesztőd már-már egy tanfolyam.

Úgy biz ám: okítani kéne ölő megoldásid,

Csak ne várj senkitől magas gázsit!

Sárvízi népek mégis oly nagyon szeretnek,

Jó időben benned horgásznak, úszva nevetnek.

Tudom!

Te tűröd őket, forró indulattal,

Lecsapni készülsz Poseidoni hullámokkal.

Sárvíz partján ülök,

Majd fejbe lövöm magam!

Szeged, 2012. 12. 28.