VÁGYÓDÁS (II.)
Csokoládé bőrű leányka;
Árpikának nagy vágya.
Nem tudom, hogy mitévő legyek;
Keresselek, vagy inkább elengedjelek.
Isten, segíts nekem.
Kegyetlen érzés így szeretni;
Rejtve tekintetét fürkészni;
Imádom minden porcikáját, és
Szemeinek csillogását.
Talán egyszer beteljesül vele minden álmom.
Szentendre, 2010. 01. 24.
SZAMURÁJ SZÍVEM
Szamuráj szívem már rég szeretett így;
E vágyódásom oly elviselhetetlen kín.
Harcban fenevadként bátran mennék előre;
Ha előttem állsz, szokatlan gyengédséget
Váltasz ki belőlem.
Állati énem lecsendesedik;
Lelkemre megnyugvás ereszkedik.
Bűnös gondolatok, bűnös tettek melletted tova szálnak;
A halálomban is csak téged akarlak, téged várlak!
Szentendre, 2010. 06. 06.
NEKED ÍRTAM
Napról napra élek, kiszolgáltatva a létben,
De nem akarom, hogy tudd, mennyire félek!
Vágyok a boldogságra, vágyok a szeretetre,
S vele minden járandóságával, találkozás a másik felemmel!
Életem nem években, hanem keserű napjaimhoz mérem;
Ostobának néztek, hogy vállaltam érzelmeim…
Tetteim a valóság, kaland a munkám, álmom már nincs,
Mert Isten, Sátán cinkosával elvette tőlem!
Lelkembe tekintve maró fájdalmat találok, hisz
Szomorúság áll annak középpontjában, hogy nem lehetsz enyém!
Csalódások tömkelege sebeket ejtettek rajta;
S ezért szívemben elnyomom vágyaimat…
Azt senki meg ne tudja!
Fájdalomban élek, amióta tudatomra ébredtem;
Saját és mások szenvedése mutatta meg az utat…
Rájöttem, hogy mindennek meg van az ideje,
Jelenleg boldogtalanságban kell élnem, de nem csüggedek!
Felülkerekedek emberi korlátaimon, s tisztulásom után,
Boldogság vár halálomban!
Felállok onnét, fel újra élek…
Minden az enyém lesz!
Soha többé nem adok fel semmit!
Szentendre, 2010. 06. 24.
666 A HÍVÓSZÁM
Nem tudjátok, hogy ki vagyok,
Kerestek, de hiába, nem találtok.
Segítségként megadom a hívószámom:
666, üsd be a telefonodba és beszélhetsz velem.
Lebeszélhetünk egy randit, honnan ne késs el!
Ne akard, hogy eléd mennyek…
Időben szeretem befejezni a munkám.
Ha megérkezel, a találkára ne lepődj meg,
Késsel átmetszem a torkod, de ígérem…
Lassú leszek!
Szentendre, 2010. 07. 01.
BESZÉLGETÉS
(Skype)
… olyan vagy nekem, mint egy érdekes könyv, melyben olvasgathatok…
Remélem sokáig fog tartani ez az olvasás!
Válasz: Könyvem már nagyon rég nem volt olvasva, porosodott a polcon…
Volt ki megfogta, belelapozott, de nyers és durva lapjai felsértette azok ujjait.
Már nem is érdekelte őket annak tartalma.
Volt olyan is, ki azért kölcsönözte ki, hogy alátét legyen valami tárgynak, és
Volt ki a borítója miatt kerülte el e könyvet és volt olyan is, aki
Ugyanezért szemétbe dobta.
Azóta elveszett irodalom az életem, melynek tépett oldalait a szél messzire fúja!
Ezeket a lapokat, ha valaki összegyűjti egyszer, az megtalál engem, s megismeri valóm!
Szentendre, 2010. 07. 01
ELTORZULVA
Eltorzult a testem, eltorzult a lelkem;
Gonosz lényként se Istent, se Sátánt nem félem.
Szövöm szörnyű teteimet az emberiség ellen,
Hisz ők megaláztak és minden nap vertek.
Kezdetben pozitív érzelmek hullámain éltem életem,
Most árnyak közt várom csúfos végzetem.
Várom, azt a napot mikor örökre elmegyek,
S nem búcsúzom el, hisz lelketek elviszem belőletek.
Majd-e lelkekből új testet varrok magamnak;
A pokolban díszelgek a pusztító vadaknak.
Szentendre, 2010. 07. 01.
TUDOD MILYEN?
(negatív verzió I.)
Reggel, ébredés!
Amikor felkelsz és valamitől kifordul a beled;
Az tudod milyen?
Belenézel a tükörbe és undorodsz magadtól;
Az tudod milyen?
Éhesen kinyitod a hűtőt, hogy lakmározz, de az üres;
Az tudod milyen?
Leszarod az egészet, idő van, menned kell;
Az tudod milyen?
Munka!
Munkába menet azon töprengsz, hogy milyen az élet,
Az tudod milyen?
Dolgozol, mint egy állat, de mégis semmibe vesznek;
Az tudod milyen?
Egyetlen jó a munkahelyen a céges kaja;
Az tudod milyen?
Nem nagy adag, de elegendő arra, hogy budira vigyen;
Az tudod milyen?
A munkának vége, menet hazafele!
Boltba menet a gyalogátkelőn majdnem elcsap egy paraszt;
Az tudod milyen?
Még ő van felháborodva, mért nem figyelsz a zöldnél;
Az tudod milyen?
Idegből elmész tovább s csak kenyérre futja;
Az tudod milyen?
Otthon!
Hazaérve körbenézel a lukadban és magányos vagy,
Az tudod milyen?
Szeretsz valakit, ő meg nem tudja, vagy csak kajakra leszar;
Az tudod milyen?
Gondolat az agyban, hogy nem jutsz egyről a kettőre;
Az tudod milyen?
Lemész edzeni, de már az sem okoz örömöt;
Az tudod milyen?
Este, lazulás, fekvés!
Lefürdesz, éhes vagy, de csak kenyér van;
Az tudod milyen?
Valahonnan bugázol egy 99 forintos T5 nevezetű energia italt és örülsz;
Az tudod milyen?
Lenyomod az itókát meg a kenyeret, de éhes maradsz;
Az tudod milyen?
Barátokkal beszéd telefonon és mondja, hogy este fekete meló;
Az tudod milyen?
Ennek örülsz is meg nem is;
Az tudod milyen?
Gondolat az agyban: Felkötnéd magad, mert nincs miért élned;
Azt tudod milyen?
Telnek a percek, lassan készülni kell a meló helyre, de tele a tököd;
Az tudod milyen?
Borotválkozás közben megvágod a nyakad… újabb gondolat: jó mélyen tovább húzod;
Az tudod milyen?
Csak nézel a tükörbe, de már semmit sem látsz…
Az tudod milyen?
Feketézőben!
Eljött az idő, felkapod a göncöd, mi nehéz viselet,
Az tudod milyen?
Fogod a cókmókod és indulsz a melóba;
Az tudod milyen?
Baráttal lenni, fáradtnak lenni, az estében kínlódni;
Az tudod milyen?
Rengeteg drogos meg piás őrjöng az utcán, és ki van a faszod;
Az tudod milyen?
Ölni lenne kedved, de társadra tisztelettel lenni;
Az tudod milyen?
Inkább lefekszel a földre és arra gondolsz, hogy mindez újból kezdődni fog holnap;
Az tudod milyen?
Szentendre, 2010. 07. 12
SZERETLEK TÉGED KEDVESEM…
(Boda Annamáriához)
Szeretlek téged kedvesem…
Ó, de nagyon szeretlek;
Álmaimban is kutatlak, kereslek.
Napjaim nélküled tétován tovaszállnak;
Mint fehér rózsaszirom a szélben…
Oly szomorúan szálnak.
Szeretlek téged kedvesem…
Ó, de nagyon szeretlek;
S mindenem odaadnám, hogy
Veled boldog lehessek.
Csókolnám orcád, s pajkos kis szádat,
Füledbe kéjesen lehelnék párat.
Szeretlek téged kedvesem…
Ó, de nagyon szeretlek;
Tűzben égő szívvel
Szeretném a szerelmed.
Lelkemre locsolhatnád, boldogságnak nedvét;
Oly örömmel visszanyerné már életkedvét.
Szeretlek téged kedvesem…
Ó, de nagyon szeretlek;
Arra kérlek Pankácskám, hogy Szeress, szeress, szeress…
Csak engem, oly nagyon szeress.
Szentendre, 2010. 09. 29.
MÁR NEM IDE TARTOZOM!
Hosszú időn át éreztem, hogy nincs rendben valami;
Család és barát, mint fogalom kezd szerte foszlani.
Ma bizonyosodott meg bennem, mi évekkel ezelőtt
Mérges magként nőni kezdett bennem;
Már nem ide tartozom!
Elfogyott belőlem minden, ami
Nagydorogra húzott;
Nincs érték, ami kötne-e helyhez, csak egy valami…
Egy rossz érzés, mi mindent szétzúzott.
Hátat fordítok a múltnak, hisz
Már nem ide tartozom!
Új élet vár reám, drága Pankám oldalán:
Új család, s új barátok, új magot ültetek lelkembe;
Fantasztikus érzés, mi lakozik most szívem kertjébe.
Isten véletek keserű múltnak árnyai… vegyétek tudomásul;
Már nem ide tartozom!
„A régi dolgok helyére, mindig újak kerülnek…
Ez vonatkozik az emberekre is!”
Szentendre, 2010. 10. 03.
MÉHÉBŐL KIPRÉSELTE…
Méhéből kipréselte a nő, bűnös magzatát;
Fel is nevelte azt, mint a világ egy korcs kutyát.
Szeretete irányába oly határtalan;
Hasonlatos a rabhoz, ki cellájában rohad!
Erőteljes férfivá érett a hosszú harcban;
Anyja volt az ellenfele, ki sebezte gyakran.
Mély sebek, oly tátongó annak mivolta;
Nem gyógyul be soha...
Soha!
Kivérezve, a földön hűlő testét nézi annak fájdalomban lebegő lelke;
Hullnak holt könnyei, hisz elmúlt minden iránta érzett érthetetlen érzelme!
„anya csak egy van, és néha az is soknak bizonyul!”
Szentendre, 2010. 10. 07.
TUDOD MILYEN?
(pozitív verzió)
Reggel, ébredés!
Amikor felkelsz és látod a kedves gyönyörű arcát;
Az tudod milyen?
Belenézel a tükörbe és boldog a tekinteted;
Az tudod milyen?
Ölel a kedves, míg csinálod a reggelid;
Az tudod milyen?
Eljött az idő, indulni kell melóba, szerelmed csókot ad;
Az tudod milyen?
Munka!
Munkába menet azon töprengsz, hogy kedveseddel szeretkezel;
Az tudod milyen?
Dolgozol, mint egy gép, a főnököd meg jó fej;
Az tudod milyen?
Kollegáid szeretnek és te is őket;
Az tudod milyen?
A munkának vége, menet hazafele!
Bemész a boltba és veszel egy finom bort;
Az tudod milyen?
Készülsz az estére, hogy kedvesed kedvére tegyél;
Az tudod milyen?
Boldogság az arcon, szívedben szerelem… nagyon jó érzés!
Az tudod milyen?
Otthon!
Hazaérve kedvesed nyakadba ugrik, és ajkadra csókot lehel;
Az tudod milyen?
Szuper kaja, meg laza romantika;
Az tudod milyen?
A szeretkezés után, öleled a kedvest;
Az tudod milyen?
Este, lazulás, fekvés!
Lefürdesz, majd beszélgetés a hű társsal;
Az tudod milyen?
Lassan álomba szenderülni, mindennel elégedetnek lenni;
Az tudod milyen?
Szentendre, 2010. 10. 09.
ÚGY SZERETNÉK VELED LENNI
Úgy szeretnék veled lenni;
Karjaid közt megpihenni.
Álmok parkjában veled sétálgatni;
S édes csókod megízlelni.
Szentendre, 2010. 10. 19.
A BOHÓC ÉS AZ ARTISTA LÁNY
(ihlet: Korb – a bohóc c. verse)
Cirkusz az egész világ;
A bohóc nevet, de lelke sírdogál.
Az emberek nem veszik őt komolyan;
Hisz ő a bohóc, ki mindig buta, s oktalan.
Őt ez nem zavarja, hisz ez a szerepe, ez a dolga;
Az viszont bántja, hogy az artista lány ugyanezt gondolja.
Ha kedveskedik, vagy szerelmes verseket szaval neki;
A lány csak nevet, hisz ez csak egy bohóc… nem érdekli.
Magányában egy társa akad,
Az égen az egyetlen: a nevető csillag;
Vele beszéli meg bánatát, Hisz azt hiszi így mindent megoldhat.
Szerelme oly kiteljesedetlen;
A boldogság számára elérhetetlen.
Az éjszaka csendjében keserves nótára fakadt;
Hisz érzi, hogy a magány teljesen rá szakadt.
Miután befejezi nótáját, utolsó műsorán jár gondolata;
Elhatározta, hogy befejezi a „szakmát” s így megszűnik gondja.
Imára fonja két kezét, s kéri Isten kegyét, hogy
Bocsássa meg készülő bűnös tervét.
Másnap!
Elkezdődött a műsor, az emberek ámulnak az artistalány számán;
Hírtelen a bohóc is mosolyogva megjelenik, mint egy ármány.
Felmászott a lány mellé és csókot lehel arcára;
Majd kacagva leugrik, vértől vörös lesz kabátja.
Az emberek tapsolva hahotáznak, azt hiszik ez is a show része;
Az előadás folytatódna?
… jó lenne végre!
Az artistalány nem mozdul, fagyottan nézz le a bohóc tetemére;
Annak kezéből kigurul egy üveg, s benne irománya:
„Drága szép szerelmemnek, az artistalánynak! Többször tudomásodra adtam érzésem irántad, de téged nem érdekelt, mert azt hihetted, hogy csak mókáztam. Bár mosolyom volt szakképesítésem, meg a viccelődés, irántad érzett szerelmem nem az volt, hanem egy szörnyű tévedés. Rájöttem, hogy soha nem lehetünk együtt, hisz két különböző kasztba tartozunk. Én a senkiházi, porban csúszó-mászó féreg, nem érdemellek meg téged, se senkit. Búcsúzom tőled és a világtól, pusztuljon el bennem minden érzelem!”
Szentendre, 2010. 10. 20.
SZERELMÜNK HAJNALA
Hajnali szellőként érkeztél, de tornádóként törtél szívemre;
Letepertél, s lelkem folyójából merítettél örök életet.
Magadévá tettél, megtörted keménységem;
Te lettél mindenem, éltető csillagom, szerető hitvesem.
Amazonok királynője, csak köszönettel tartozom;
Magad és szerelmed ily módon nekem adod.
Én hű zálogként odaadom Írisz mézarany topázát;
Cserébe annyit kérek, hogy mond el Aphrodité imáját.
Ha ránézet a Holdra, téged látlak,
S ha fúj egy gyenge szellő, téged várlak.
Ha veled vagyok, kinyílik a világ;
Tőled a szívem áhítatos virág.
Lepereg előttem csodálatos életünk, hogy
Találkoztunk és egymásba szerettünk.
Remélem, szerelmünk hajnalára nem jön borús éjjel,
Ragyogásunk nem szűnik meg végleg.
„a legfontosabb dolog a világon a szeretet, mert ezt semmivel nem lehet helyettesíteni!”
Szentendre, 2010. 10. 22.
A MAGYAR ÁTOK
Amerre járok, mindig elkísér társam: a magyar átok;
Kínoz, éheztet, csábít, megöl, feléleszt, amit mindig várok.
Balga eszem elfogadja parancsait;
Irányít… várom szavait!
Nem vagyok képes kilépni a bűvköréből;
Oly annyira nem…
Mindent feláldozok, csak legyen velem;
Nincs senkim, csak ő, csak ő nekem!
Ó, magyar átok;
Ó, te szennyes énem,
Ó, magyar átok;
Ó, te parancsolóm… Istenem!
Szentendre, 2010. 10. 23.
ÜDVÖZLŐ SMS
(beszámoló)
Szia, Drága Egyetlen Szerelmem!
Az katonai tábor Izbégen nagyon szuper, az idő is pompás, hisz esik az eső és fúj a szél!
Hideg sincs egyáltalán, úgyhogy nem fagytunk szarrá… dehogy!
A programok fantasztikusak:
08: 00 – 08:40 a lőtér és a foglalkozási helyek berendezése
08: 40 – 09:00 biztonsági rendszabályok ismertetése
09: 00 – 09:20 szünet / reggeli
09: 20 – 13:50 nappali lövészet
13:50 – 16: 30 szünet / fitnesz / ebéd (finom konzerv) / lőtér átrendezése éjszakai végrehajtásra
16:30 – 20:30 éjszakai lövészet
20:30 – 21:00 fegyverek karbantartása és a lőtér elhagyása
A nap sztárja Bata Zsolt, alias sámánserif, aki
A tervezett programok alatt lelki tanácsokat ad
A rászorulóknak, és bohókás megjegyzéseivel fényesíti-e
Nemes rendezvényt: Lövészet!
Láthatod, hogy nem unatkozom, a kajára nincs panasz, hisz bőséges, laktató…
Éhes sem vagyok, úgyhogy minden rendben van… még élek!
Ezúton küldöm üdvözletem neked Kedvesem:
Szeret és puszil a te mackód!
Izbég, 2010. 10. 26.
MAGAM ALATT VAGYOK!
Már úgy feladnék mindent;
Már úgy elmennék innen.
Alig alszom, inni nem iszom, enni csak csínján eszem;
Hisz nincs semmire pénzem, mert nincs elég eszem.
Bolondként Magyarország államáért dolgozom;
Cserébe Ő lehúz, én meg egy jobb életről álmodom.
Most úgy megölném magam, nincs kedvem élni;
Már nem tudok fizetni, s nem is akarok mástól magot kérni.
„semmisem olyan biztos, mint a halál!”
Szentendre, 2010. 11. 01.
AHOGY AZ ÖRDÖG…
Ahogy az ördög, úgy ellenségeid sem alszanak.
Rád vadásznak, hisz gyalázni akarják a tested;
A húsodból akarnak lakomát csapni, és
A koponyádból akarják inni a bűnös véred!
„harcban nincsenek szabályok és egyezmények… hidd csak el!”
Szentendre, 2010. 11. 09.
ÓDA A HELL-HEZ
(energy drink)
Pokoli erő,
Sátáni nedű;
Annyira szeretlek én!
Minden csepped boldoggá tesz;
Akarlak, s kívánlak én!
Te, ki erőt adsz fáradt pillanataimban;
Szeress engem, és soha ne hagyj el!
Mindig légy velem barátom;
Ó, te drága Hell!
Szentendre, 2010. 11. 09.
ÓDA A FORINTHOZ
Magyarország népének nélkülözhetetlen eszköze;
Áldunk, s minden nap fohászkodunk hozzád:
Ó, isteni forint;
Oly szeretetre méltó vagy szívünknek,
Hisz megtestesíted nekünk a fő eszközt,
Mivel boldogság kapuját megkopogtathatjuk.
Ó, isteni forint;
Nevedet szánkra nehezen vesszük,
Hisz féljük voltod, mert nekünk belőled kevés jutott.
Ó, isteni forint,
Szánj meg bennünket, s adj lehetőséget nekünk, hogy
Bebizonyíthassuk, képesek vagyunk annyit költeni belőled,
Amennyit nem szégyellünk, s nem félünk!
Magyarország népének nélkülözhetetlen eszköze;
Áldunk, s minden nap fohászkodunk hozzád!
Szentendre, 2010. 11. 24.
KIMÉRETETT A HELY…
„Mikor eljön az apokalipszis napja, s pokolból eljön az
Antikrisztus, akkor csak egyetlen reménye lehet az emberiségnek…
Ő az, ki ugyanúgy gonosz, de a jók szolgálatába szegődött,
Mert elfogták s ez az egyetlen menekülése maradt!”
Kiméretett a hely, ahova temetni szándékoznak;
S megvan már az ítélet, amivel elpusztítani akarnak.
Mielőtt halált hozó tervük valóra válna,
Küldetésüket hajtom végre utoljára.
A gonosz ellen kell küzdenem;
Ugyanaz ellen ki én is vagyok.
Megteszem, hogy tereljem figyelmüket;
S utána elillanok.
Megölöm az ellenségem, hisz nem viselem el…
Nem, hogy más sanyargassa e fattyú népemet.
Megölöm hasonulásomat, s utána végzek ezekkel is;
Dög testüket marcangolom, örömmel hasít a kés.
Kiméretett a hely, ahova temetni szándékoznak;
S megvan már az ítélet, amivel elpusztítani akarnak.
Nem számoltak velem igazán ezek a nyamvadt férgek;
Nem számoltak azzal sem, hogy örökké élek!
Szentendre, 2010. 11. 27.
ELHAGYOM SZENTENDRÉT…
Elhagyom Szentendrét, holnap hosszú útra kelek;
Szép Szerelmem Szegedébe új emberként érkezem.
Kikészítettem a vándor holmit;
Holnaptól új fejezetet ír rólam a krónikás.
Búcsúzom tőled Szentendre;
Tőletek is barátok, vigyázzatok egymásra,
Hisz csak egymásra számíthattok!
Búcsúzom tőletek, de nem örökre.
Elhagyom Szentendrét, holnap hosszú útra kelek;
Szép Szerelmem Szegedébe kissé szomorúan megyek.
Fáj, hogy társaim nem látom nap, mint nap;
Fáj, hogy nem hallom oly sűrűn hangjukat.
Búcsúzom tőled Szentendre;
Adtál rengeteg bánatot, és rengeteg örömet.
Egyszer egy szép napon, visszatérek hozzátok:
Szentedre és jó barátok!
Szentendre, 2010. 12. 14.