TITÁNOK HARCMŰVÉSZETI ÉS KÜZDŐSPORT EGYESÜLET

Összefogtunk egy közös célért;

Családtagok és barátok, hogy

Tegyünk valamit a harci művészetért!

Tisztelettel, s vágyakkal tele

Imára fonjuk kezünk;

Tisztelettel, s vágyakkal tele

Álmokat is szövünk.

Nagy tervek vezérelnek, hogy

Olyat tegyünk, amit Nagydorogon

Keveseknek adatik!

Harcos vérünk összekovácsolt bennünket,

Küzdünk céljainkért, míg kileheljük lelkünket.

Semmilyen gonosz lélek nem állít meg utunkon;

Egyesületünk örökké éljen, s ez múljon urunkon!

Titánok, Titánok, Titánok: mindörökké!

„ha nem gondolsz a győzelemre, akkor te nyered a csatát!”

Nagydorog, 2005. 06. 28.

 

A LEPEDŐAKROBATA

(DALSZÖVEG)

Nem vagyok olyan erős, mint Arnold Schwarzenegger;

Nem vagyok olyan férfias, mint Brad Pit,

Nem vagyok olyan okos, mint Albert Einstein;

Viszont úgy nyalakodom, mint Lessi.

Hello kedves, vessed be az ágyad;

Ma artistaként fellépek nálad.

Lemegyek hídba, mikor spárgázol a rudamon;

Közben a melltartódat kifele csatolom.

Nem kell az oda, lássam a cickód;

Nyelvel, hegyesítem a bimbód.

Egy ritmusra mozog a testünk;

Még jó, hogy egy rakat óvszert vettünk.

Flik - Flakba nyomjuk a Káma Szutrát;

Lea Lexis se csinál ilyen munkát.

Kinyalod a valagam, leszopod a faszom;

Ha megjön anyád azt is mellbe baszom.

Lepedőakrobata vagyok a sex cirkuszban;

Híres vagyok, de nem kavarok a médiában.

Nincs szükségem a hírverésre;

Boruljatok rá a két herémre.

Nagydorog, 2005. 08. 24.

 

MENYECSKÉNEK LÁBA KÖZE...

Menyecskének lába köze tüzes, mint a pokol katlana;

Aki egyszer betér oda, boldog lesz a napja.

Egyszer betértem én is hozzá s feltüzelte vágyaim;

Behatoltam kincseibe, utána csak erről szóltak álmaim.

Illatos, nedves kincsek, a menyecske meg oly nagyon kedves;

Ha nem tudnám, hogy mekkora kurva, belé lennék halálosan szerelmes.

Menyecskének lába köze tüzes, mint a pokol katlana;

Aki egyszer betér oda, boldog lesz a napja. …

 

„Csak két fontos dolog létezik a világban:

Az első a sex, és a másodikra nem emlékszem.

(Woody Allen)”

Nagydorog, 2005. 09. 14.

 

ELHAGYOTT SORSOK

Elhagyott sorsok,

Elfeledett lelkek,

Lehajtott fejek közt

Szellemként élnek.

Senkinek sem kellenek,

Hisz semmit sem érnek,

Nem is hiányoznak,

Hisz senkik ők, s nem is szépek.

Kegyetlen a létük,

Hajléktalanság ragad rájuk,

Mint kosz a testükre…

Megtörve, némán merengenek.

„ismerős…”

Látván őket Összeszorul a szívem,

Én is hozzájuk tartozom,

A társadalom hozzájuk űz.

Egykedvű terveket szövök,

Kukától kukáig jutok…

Sötétben maradok,

Túrok, mint a malac.

„nagyon éhes vagyok!”

Soha nem voltam megbecsült lélek,

Soha nem számítottam jobbra,

Soha nem kívántam többet,

Csak helyem legyen a sorban.

„van tálam, kanalam…

Remélem, marad leves”

Én is elhagyott sors vagyok,

S elfeledett lélek,

Lehajtom én is fejem,

Ne lássam a képed!

Nagydorog, 2005. 10. 01.

 

TÉLAPÓ

Van, egy öreg ki ilyenkor útra kél,

Felölti vörös ruháját, s társa a szél.

Puttonyába összekoldult holmik sokasága,

Szegény gyermekeknek boldogsága.

Meglep, cserébe helyben nem kér semmit,

Csak egy üzenetet hagy:

- ha meghalok légy ott, nem kérek mást, csak ennyit.

Befejezvén az ajándékozást,

Hazatér egy csőbe,

Hideg van, sebaj…

Ruhát vált s lefekszik a köre.

Szép nőkre gondol, önkielégítést végez,

Aktus után rágyújt egy hernyóra,

Kábul is tőle!

Gondolja itt az idő, s rátölt még…

Másnap megtalálják kihűlt testét,

S a vörös télapó hacukát,

A tűket, meg a fecskendőt…

Ennyi volt ő, se több, se kevesebb.

Állami temetést mesél a hírmondó,

Kiszabott dátumán sok a látogató.

Egy kisgyermek az urnához lép:

- Köszönöm Télapó.

Ilyen szép, s tökéletes a vég!

Nagydorog, 2005. 12. 25.