HA IGAZÁN ISMERNÉTEK…
Ha igazán ismernétek, tudnátok, hogy fehér emberként fekete voltam köztetek;
Mindig kívülálló voltam: almák közt egy rothadt körte… ez voltam én!
Ha igazán ismernétek, tudnátok, hogy ezért rossz ember lettem;
Gonoszság lakozott a lelkemben, mert gyűlöltem magamat és az életem!
Ha igazán ismernétek, tudnátok, hogy bármikor kész vagyok a halálra;
Kész vagyok, mert a múltam árnyékként kísér… gyötör… pusztít!
Ha igazán ismernétek, tudnátok, hogy mért akarok árny lenni köztetek;
Azért mert kitaszítottatok és már nem is akarok közétek tartozni!
Ha igazán ismernétek, tudnátok, hogy szeretni is tudok;
Ezt kimutatni nehezen tudom, hisz így nőttem fel!
Ha igazán ismernétek, tudnátok, hogy rossz volt az életem és még most is az;
Érzelmileg meggyötör, hogy szegény vagyok: napról napra élek!
Ha igazán ismernétek, tudnátok, hogy sűrűn gondolok az öngyilkosságra;
Kedvesem miatt változtam s váltottam életet: ezért nem megyek bele!
Ha igazán ismernétek, tudnátok, hogy vágyom egy jobb létre;
Ha kell, elmegyek érte egy más világba, hol otthagyhatom az életem!
Ha igazán ismernétek, nem lenne szükség az ilyen irományokra;
Tisztelnétek, szeretnétek, de ez már csak kósza vágyódás lenne tőlem!
Szeged, 2011. január 15.
ÉN, TE, ŐK, MI, TI, ŐK…
Én a rab, ki megrokkan a munka alatt;
Te, ki figyelsz, hogy őrület ne érjen;
Ő az áruló, s őrlő, marcangoló;
Mi ostobák meg tűrjük, zombiként járunk ebben az országban;
Ti meg páholyból nézitek mindezt;
Ők, kik lerakják életünket… ők az igaz magyarok!
Szeged, 2011. 01. 29.
A KÉTSZÍNŰSÉGRŐL
A kétszínűség definíciója egyszerű:
Mindenkinek azt kell mondani, amit hallani akar!
Hazudj, kreálj valótlan történeteket, és/vagy
Forgasd a történéseket a saját oldaladra!
Próbáltam én is, de valahogy nem jött össze;
Éreztem, hogy ez nem az én világom;
Nem én vagyok!
Maradtam az-az idióta, akivel kétszínűsködhetnek,
Kihasználhatnak, s tudatosan hagyom…
Hagyom, mert ez én vagyok!
Hosszú utat jártam be, még eljutottam idáig;
Voltam rossz, voltam jó…
Most meg egy idióta vagyok!
Ellágyultam, de érzem, hogy ez nem tart örökké;
Újra feltámad bennem a múlt;
S megbosszulom minden sérelmem…
Elpusztítom a körülvevő férgeim!
Szeged, 2011. 02. 13.
VALENTIN-NAPRA
(Boda Annamáriának)
Testem savas-ugar volt, míg megérkeztél hozzám;
Nyári esőként termővé tettél, s mosolyra csaltad orcám.
Lelkem mocsarára te lettél a gyógyír;
Virágzó lett belsőm, s már csak a boldogságtól sír.
Hosszú utat tettem meg, még rám talált a szerelem;
S most veled járok rajta édes-drága szerelmem.
Szeged, 2011. 02. 14.
SÖTÉT HÁZAM
El kell mennem lelkem sötét házába, hogy
Megtaláljam magam és démonaim!
Mostanság keserűnek érzem az életem;
Látom szomorú jövőképem: a szörnyű végzetem.
Utamon már annyi mindent láttam;
Rengeteg tapasztalattal gazdagodtam.
Ezen az úton élményeket szereztem, de
Magamat valahol elvesztettem!
Érzem magam hiányát;
Érzem, hogy nem én vagyok… hova tűntem?
Magamba kell fordulnom, keresnem kell magam;
Nálam van a megoldás, csak találjam meg nálam.
Belsőmben rejlő démonok boldogok, hogy látnak;
Boldog vagyok én is, hisz már rájuk nagyon vágytam!
Megfogják kezem és vezetnek lelkem mocsarában;
Minden zeg-zugba benézve, magam tükröződök arcomba.
Rátaláltam magamra? Itt vagyok, vagy most, hogy is van ez?
…
Belsőm legmélyén összekuporodva;
Könnyes szemekkel marcangolom burkomat.
Próbálom vigasztalni magam, de Nehezen hallgatok magamra.
Démonok ölelnek, mutatják, nem engednek
Ha már újra összejöttünk… érzem, nagyon szeretnek!
Tudtam, hogy el kellet jönnöm lelkem sötét házába, hogy
Megtaláljam magam és szeretett démonaim!
Szeged, 2011. 02. 24.
EGY VALÓ VAGYOK KÖZÜLETEK…
Egy vagyok közületek;
Harcos, kire vár egy hatalmas feladat!
Más országba kell mennem,
Más népet kell védenem,
Más úton kell járnom,
Másnak kell lennem.
Egy vagyok közületek;
Barát, kire számíthattok a bajban!
Szeged, 2011. 02. 25.
SZEDD ÖSSZE MAGAD!
(Posta Norberthez)
Előttem érkező utas vagy barátom,
Mégis olyan ez a helyzet,
Mintha még meg sem érkeztél volna.
Amit veled művelnek a többiek,
Az már nekem is fáj!
Jó a hecc és benne is vagy…
De ami sok az sok!
Túlzásokba esnek
S már engem sem szívelnek,
Mert melletted állok.
Nyugtasson meg ez, hogy
Veled tartok a bajban,
Nem hagylak el soha,
Szedd össze magad…
Állj a sarkadra,
Ne, hagyd, hogy a fejedre
Nőjenek a férgek.
„az őrmester nem tiszthelyettes”
Ezektől ezt bóknak vedd!
Mért?
Mert többet érsz, mint bármelyik,
Ezt az alattad dolgozó állomány
Tudja, értékeli és mindent megtesz, mert
Te is egy vagy közülük!
Szeged, 2011. 02. 25.
SORAKOZÓ
Pihenj állásban állok s álmaimba veszek:
Merengek, lelkemben dalolok…
A hazug szavakra nem figyelek!
Idilli állapot ez, így tökéletes az élet…
Hírtelen fagyos szellő öleli körbe csupasz nyakam,
Mi visszahoz a valóságba, ebbe a nyomorult világba!
Nem akarom… nem kell nekem ez…
Jobb volt álmodozni… eleget szenvedtem.
Lassan véget ér-e szörnyű sorakozó:
1… 2… 3… a dandár elvonul s gondolataim mit sem érnek,
Ismét senkivé lettem a férgek között!
Hódmezővásárhely, 2011. 03. 08.
HYBRID JIU JITSU ESKÜ
Bátran nézek szembe a hazámat fenyegető ellenséggel és minden erőmmel, tudásommal azon leszek, hogy teljesítsem a rám bízott feladatot, még akkor is, ha a legnagyobb árat kell fizetnem érte!
Alkalmazom az elsajátított tudást, ismerem képességeimet, gyengéimet és annak a felelősségnek a tudatában hozom meg döntéseimet, amit a beosztottaim felé érzek!
Javítom a morált és az összetartást, büszkén vállalom, hogy jól képzett, profi katona vagyok, akinek kötelessége kifogástalan megjelenésével és ápolt felszerelésével követendő példával járni az élen!
Tudatosult bennem, hogy önként jelentkeztem a HJJ tanulására és tisztában vagyok ennek kockázataival. Mindig betartom a biztonsági rendszabályokat, s ennek tudatában teljesítménye száz százalékot, vagy egy kicsivel többet!
Állandóan fejlesztem fizikai-, technikai képességeimet és elméleti tudásomat. Elfogadom a tényt, hogy HJJ harcosként erősen, gyorsan és keményen küzdjek, mint ellenfeleim!
Rettenthetetlen harcosként, elkötelezett vagyok hazámhoz és választott stílusomhoz. Rendelkezem a harcosi jellemvonásokkal: Bátorság, Elkötelezettség, elfogulatlanság,Szakértelem, Tisztelet!
Soha nem hozok szégyent Magyarországra, a magyar népre, harci stílusomra, és soha nem leszek áruló! Hybrid Jiu-Jitsu, Hybrid Jiu-Jitsu, Hybrid Jiu-Jitsu
Szeged, 2011. 03. 11.
HOL VANNAK HŐSEINK?
Ma ismét tapasztaltam, hogy mennyire férgek tudnak lenni az emberek,
Ma ismét láttam szenvedni szeretet bajtársaim…
Nem jó ez!
Mért ilyen ez a rendszer?
Mért nem akar változni?
Nemzetünk már menthetetlen?
Hol vannak hőseink?
Nincs sehol egy Kossuth?
Vagy hasonló, mint Petőfi?
Orbán van csak… na, ezt hagyjuk…
Hol vannak hőseink?
Felvenném én már a harcot, de egy semmit sem ér!
Bár mondják:
„egy bolond százat csinál!”
Csak az a baj, hogy az ország nem ilyenért kiált!
Körbe nézek és elszomorodom…
Magyarok mi van veletek?
Megcsinált sztárpalántákat követő
Birka ifjak, hogy harcolnátok a szabadságért?
Hogy harcolnátok a családotokért?
Hol vannak Hőseink!!!
Lányok, hogy nevelnétek fel gyermekeitek?
Kimondhatatlan trendeknek képviselői vagytok,
Viselkedésetek visszataszító…
Ontanám véretek!
Azon gondolkodtam, hogy ilyenekért
Menjek én a halálba?
Ilyenekért áldozzam fel magam?
Vagy elmebetegnek kéne lennem,
Vagy hősnek, hogy ezt megtegyem…
Marhának marha vagyok, hogy szolgálom-e rendszert;
Nem értek máshoz, gyilkolás a végzetem!
A késztetés itt folyik az ereimben…
Nehezen fogom vissza vágyaim…
Fejemben a halállista, bőszen írom a neveket;
Szerencsém, hogy végtelen, soha nem telik be!
Viszont az én türelmem fogy úgy, mint a pénzünk…
Betelik a pohár s rendezem sorsuk: nekik végük!
Hol vagytok hőseink?
Vezethetnétek előre…
Bele a sűrűjébe…
A harc közepébe!
Megválthatnák életünket!
Megtisztíthatnák hazánkat!
A magyar zászló lengne minden házon!
A magyarság újra dicső lenne!
Ma ismét tapasztaltam, hogy mennyire férgek tudnak lenni az emberek,
Ma ismét láttam szenvedni szeretet bajtársaim…
Nem jó ez… nagyon nem!
Szeged, 2011. 03. 12.
TERMŐ FÖLDRE LELTEM
Huszon kilenc év alatt bejártam sok utat;
Sok helyen megvetettem lábam, s fúrtam is ott kutat.
Ezekben a kutakban víz volt bőségesen;
De a talaj mibe vetettem magvaim
Hiába locsoltam lelkesen;
Nem hozott termést, egyet sem!
Újamra húzhattam én boldogság tárgyát;
Gondolva: hátha tele van varázzsal…
Oly varázzsal mi segít a földön.
Nem segítet se víz, se más mag,
Se új föld, se varázs…
Földön futóvá váltam, tovább jártam az utat!
Mikor mindent kezdtem feladni;
Mikor már nem érdekelt semmi;
Mikor úgy éreztem magamra maradtam;
Akkor találtam egy kis földdarabra.
Nem volt nagy, nem volt varázslatos,
Nekem mégis a mindenem lett!
Elkezdtem rajta munkálkodni, s ő is rajtam;
Egy lettem-e földel, egy lettem belőle, egy lett belőlem.
Tél volt mikor ráleltem;
Lassan nyár lesz, lassan termés lesz!
Termő földre leltem;
Termő lett életem.
Nem megyek innét sehova;
Megöregszem-e földel;
Itt halok meg…
Bele temessetek! …
Ő velem hal meg!
Szeged, 2011. 03. 19.
EGY FÉRFI ESETE
(modern Rómeó és Júlia története)
Férfi: nagyon szeretlek kedvesem, nagyon, nagyon, nagyon, nagyon!
Nő: én is!
Férfi: én jobban szeretlek!
Nő: azt nem hinném édesem!
(2 hónap múlva)
Nő: nem megy ez már nekünk, szakítok veled!
Férfi: nem értem, hisz én nagyon szeretlek…
A nő halkan hümmög
Férfi: te is mindig azt mondtad, hogy szeretsz engem.
Nő: persze, de nem úgy, ahogy te azt gondoltad!
Férfi: nem értem, akkor hogy?
Nő: mindig mondtad, hogy szeretsz, én meg rávágtam, hogy én is… … én is szeretem magam te idióta!
Férfi: soha sem szerettél?
Nő: Nincs benned semmi plusz, kisugárzás nulla, maradjunk inkább barátok!
(2 hét múlva)
Helyi lap:
„idegen férfi holtestére bukkant két fiatal a No name kocsma melletti sikátorban. A férfi mellkasába szeretlek felirat van belevésve. Az idegenkezűséget a rendőrség még nem állapította meg, hisz a körülmények nem egyértelműek. A férfi halálát kés általi nyaki metszés okozta…”
Szeged, 2011. 04. 04.
KINYITOM SZEMEIM…
Kinyitom szemeim, bámulok a falra;
Kutat kezem, kedvesem jobbra.
Odafordulok hozzá, átölelem lágyan;
Érzéki csók arcra, vállra. Keserű csend, reakció nulla;
Mereven fekszik, mint kétnapos hulla.
Pedig érzem szíve dobbanását;
Pedig hallom vékony szuszogását.
Mi ez a fagyott lét?
Mért nem moccan?
Felkelek szomorúan az ágyból;
Nem bírok feküdni.
Kifele menet rám szól:
- hova mész mackóm?
Visszabújok mellé és a fülébe súgom:
- nagyon szeretlek cicuskám!
Felém fordul, átölel, érzéki csók arcomra, s vállamra.
Csend van, de ez már nem keserű!
Ölelve alszik tovább kedvesem;
Szépen, szabadon, álmaiba veszve!
Szeged, 2011. 05. 11.
A HONVÉDSÉGRŐL
Egy csapatban játszunk, egyen öltözetben,
Csak egy az a baj, hogy egymás ellen megyünk!
Szeged, 2011. 05. 19.
AZ A TANÍTVÁNY…
Az a tanítvány semmit sem ér, aki nem múlja felül mesterét;
Viszont az a tanítvány sem ér semmit, aki felülmúlja és tiszteletlenül henceg vele!
Hajdúhadház, 2011. 06. 19.
A VASAKARATRÓL
Mások szemében bolondok vagyunk,
Azért amiért annyi kínt elszenvedünk,
De tudd te lenéző…
Saját szemünkben mindannyian
Hősök vagyunk!
Hajdúhadház, 2011. 06. 30.
AZ UTOLSÓ NAP
A holnapi napon isten segedelmével véget érnek megpróbáltatásaink.
Utolsó küzdelmünk-szabadságunk záloga, majd harcosként távozunk,
S mindannyiunkat vár szerető otthona.
Hajdúhadház, 2011. 06. 30.
ÜZENETRE A VÁLASZ
(esküvőmre kaptam)
Tisztelt ügyfelünk!
Házasságkötése alkalmából-szívből gratulálunk.
Ezúton értesítjük, hogy önt átsoroltuk a papucs díjcsomagba.
(írta: Posta Norbert)
Válasz:
Tisztelt szolgáltató!
Köszönöm a lehetőséget, de anyagi helyzetem miatt felbontom a szerződést önökkel!
A szefó díjcsomag szar volt, a papucs meg egyszerűen ratyi!
Megértésüket köszönöm.
Bag, 2011. 07. 23.
MINDEN MŰVÉSZ…
Minden művész őrült, de nem minden őrült művész!
Bag, 2011. 07. 31.
EGY VAGY…
A sokból vagy egy, vagy egy a sokból...
Ez nem mindegy!
Szeged, 2011. 08. 06.
TUDOD MILYEN?
(Negatív verzió II.)
Eljöttem Szentendréről, otthagytam a bölcsőt;
Szegeden élek, Hódmezővásárhelyen katonáskodom.
Szomorúság szívemben, keserűség van lelkemben;
Megbántam távozásom, ez az érzés tudod milyen?
Ahogy telnek a napok, úgy összenyom a lét.
Magyarország a bukás peremén;
Semmi nem áll mellettem, semmi jog nincs kezemben.
Dolgozok a semmiért, ez tudod milyen?
Ami járna az sem az enyém, kisemmizett a rendszer;
Jó lehetőségek elszállnak tőlem, életemben már nincs rend-szer.
Feleségemmel várjuk az ismeretlen jövőt;
Ami talán nem is annyira ismeretlen, ez tudod milyen?
Gyógyszert az álmokra, a tervekre, a jó létre megvettem Orbántól;
Lassan meg is szünteti őket.
Mellékhatások is vannak: gyomorfájás, fogyás az éhezés miatt;
Depressziós tünetek az élet miatt, ez tudod milyen?
Szomorú volt múltam, keserves a jelenem, jövőm meg nem lesz;
Hiába integetek, Istenhez észre sem vesz.
Fortunáról meg ne is beszéljek, egyszer volt kegyes hozzám;
Azóta rovom adóságom, ez tudod milyen?
Rég büszke voltam hazámra, ezt sikerült kiölni belőlem;
Rég szerettem itt élni, ezt sikerült kiölni belőlem.
Rég tele voltam álmokkal, ezt is sikerült kiölni belőlem;
Rég vágytam egy jobb életre…, de már nem, ez tudod milyen?
Szeged, 2011. 08. 06.
AZ ÖREGASSZONY…
Az öregasszony élete hosszú volt és fárasztó;
Meg is unta az s kimúlt egy fotelben.
Macskák étkeznek a szájából.
Szeged, 2011. 08. 11.
A PÓRÚR JÁRT KANDÚR
Egyszer egy girhes kandúr kéredzkedett be a buddhista templomba. A papok etették, itatták. A kandúr hálából a gabonát dézsmáló egereket elfogta, egy részüket megette, másikat elkergette. A papok látták, h a kandúr dolgos, jót cselekszik velük, ezért hetente kétszer illatos olajakkal mosdatták, édes tejes itallal itatták, fésülték a szőrét, nagy becsben tartották. A kandúr annyira boldog volt mint még soha életében. Telt, múlt az idő, a kandúr ellustult, már nem érdekelte a munka elvégzése, csak az, hogy kényeztessék. Ahogy telt, múlt az idő, ismét egerek jelentek meg a templomban. Több mint amikor a kandúrt befogadták a papok. A faluból imádkozni jövők el is nevezték egértemplomnak. A papok nem örültek sem a gúnynévnek, sem a kandúr viselkedésének. Kérlelgették a meghízott kandúrt, hogy lépjen túl lustaságán és ismét kergesse el az egereket, de az nem illő hangon elzavarta őket. A papok nagyon elszomorodtak, de nem tehettek semmit, mert ők minden élőlényt tisztelnek. Egyszer egy kereskedő kért a templomba szállást. A kandúr látta, hogy mennyire gazdag, ezért fellopózott annak kocsijára és elrejtőzőt egy faládába. Másnap a kereskedő megköszönte a szálást és aranyat, selymet adományozott a templomnak. A kereskedő hosszú útra indult. Az út göröngyös volt és észre sem vette, amikor az egyik láda leesett a kocsiról. Arra járt egy 15 fős gyilkosokból, rablókból álló banda és megtalálták a ládát. Izgatottak lettek, hogy miféle kincs rejtőzik benne, de mikor kinyitották csak egy nagy kövér kandúr volt benne. A haramiák dúltak mérgükben és tanakodtak mit kezdjenek a macskával. Mivel napok óta nem ettek, hamar megszületett a döntés. A kandúr csillapította éhségüket. Tanulság: a könnyen jött szerencse és jólét, könnyedén és gyorsan távozik.
Szeged, 2011. 08. 13.
A BUTA KIRÁLY
Volt egy királyság ahol az emberek békében éltek, mindenük meg volt. Látván ezt a szomszéd ország királya, haragra gerjedt és hatalmas irigység telítette el szívét. Kigondolt egy tervet, hogy megszerezze magának a másik országot. Lányát felkínálta az ottani hercegnek, mivel okos és szép volt a királylány bele is egyeztek a lakodalomba. A terv-e része sikerült. A következők: megmérgezni a másik királyt, majd annak fiát és saját lányát. Méreggel teli poros kupákat vitetett... Tanulság: aki másnak vermet ás, maga esik bele. Szeged, 2011. 08. 16. A FATTYÚ GYERMEK Volt egy jóravaló férfi, kinek meghalt a felesége. Egyedül nevelte gyermekét, mindent megadott neki. Szeretettel viseltettek egymás iránt. Az idő múlásával az apa beleszeretett egy hasonló módban élő nőbe, akitől született egy fiú és egy lány gyermek. Telt, múlt az idő, az anya jól nevelte két gyermekét, de a mostohát mindig is fagyúnak tekintette. Egyszer az apa, mikor munkába indult, banditákba ütközött, akik kifosztották és életét is elvették. Az apa kimúlását meggyászolta a család, de Innedtől minden megváltozott. Az anya kimutatta érzelmét fattyú gyermeke iránt, őt vádolta férje halálával. Minden nap keményen dolgoztatta őt, cselédként kezelte. Gyermekeire is ráparancsolt, hogy kövessék az ő példáját. Ők követték anyjukat. A fattyú akár milyen keményen, akár milyen jól és gyorsan végezte munkáját, az mindig rossz volt. Az egyik napon, már nem bírta és felakasztotta magát. Egy év elteltével a család nincstelenné vált, amiért az asszony a fattyú gyermekét tette felelőssé. Tanulság: aki csak rosszat lát a másikban az nem is akarja valós mivoltát megismerni. Az ilyen ember más szemében a szálkát is meglátja, de a sajátjában a gerendát sem!
Szeged, 2011. 08. 16.
ÉRTHETETLEN
Minden nap felveszem
Harcos egyenruhám, de
Akkor érzem katonának magam
Amikor leveszem.
Mért van ez így?
Szeged, 2011. 08. 16.
A NYOMORÉK
A világ súlya nehezedik egy lábára;
Nem csügged, mégis boldog!
A szerencse hordozója ő!
Szeged, 2011. 08. 17.
BOHÉM ÉJSZAKA
Tegnap este megdolgoztam a ma fáradtságáért!
Szeged, 2011. 08. 17.
OKOSSÁG
Járj a kitaposott úton,
Azon bajod nem eshet!
Szeged, 2011. 08. 17.
SENKI SEM TUDJA…
Senki sem tudja igazán, hogyan is élek;
Mi zajlik le bennem.
Barlangomban mire is várok,
Férgek szavain álomba szenderedek? S
zeged, 2011. 08. 17.
KÜZDELMEM
Baljós szél fúj, sötétség vesz körül.
Lassan haladok az úton, a végén látok egy fényt.
A harc fénye ez, hideg fut végig a hátamon, de
Nem torpanok meg.
Felkészültem a küzdelemre,
Halálomig kitartok!
Szeged, 2011. 08. 22.
SZÓJÁTÉK
Ha szájba köplek, nyeljed le,
Ha seggbe rúglak, szarjál be.
Ha pofán csaplak, köszönd meg,
Ha jól megbaszlak, dögölj meg!
Szeged, 2011. 09.14.
NEGATÍV MINT-EK ABC-JE
A, mint agresszivitás
Á, mint árulás
B, mint bunkóság
C, mint cédaság
Cs, mint csalás
D, mint durvaság
E, mint elmebetegség
É, mént élhetetlenség
F, mint fösvénység
G, mint gőg
Gy, mint gyűlölet
H, mint hazugság
I, mint irigység
Í, mint ínyencség
J, mint jelentéktelenség
K, mint kegyetlenség
L, mint lustaság
M, mint mulyaság
N, mint nimfománia
Ny, mint nyalás
O, mint okoskodás
Ö, mint önsanyargatás
P, mint pszichopata
R, mint rosszindulat
S, mint semmittevés
Sz, mint szívtelenség
T, mint tivornya
Ty, mint tyúkeszűség
U, mint utálkozás
Ü, mint üzérkedés
V, mint vérszívás
Z, mint zavarodottság
Zs, mint zsenialitás
Szeged, 2011. 10. 01.
FEKETE KÖNNYCSEPPEK
A bennem élő gyűlölet, százszor tépte szét lelkem;
Fekete könnycseppeket hullatva, százszor érettem!
Csalódások tömkelege, szívem száz darabra törte;
Fekete könnycseppeket hullatva, tűntem el a ködbe.
Kemény harcok eredménye, hogy testem száz féle fájdalomtól sajog;
Fekete könnycseppeket hullatva, magam áldozata vagyok!
Szomorú idő van, sír is az ég: rám fekete könnycseppeket hullat;
Hullatok így én is, hátha mutatok neki újat.
Keserves élet: szegénység, betegség, hontalanság;
Kérdem Istent: hol itt az igazság?
Válaszul egy angyalt küld le a mennyből, ki letörli könnyem;
De fekete maradt az arcom, sajnos ez nem jön le könnyen!
Sötét a lelkem, halott a szívem, testem romban;
Fekete könnyeim csak hullnak s elvesznek a porban.
A gyűlöletet, a csalódásokat, a rengeteg sok harcot úgy feledném;
Fekete könnyeim múlnának, ezt oly nagyon szeretném.
Százszor vert meg a sorsom, mégis többszörösen nyögtem;
Nem a gyengeség miatt, hanem, hogy élvezzem!
Fekete könny ide, fekete könny oda;
A Pokolban én leszek az úr, ne gyere le oda!
Szeged, 2011. 10. 05.
SUTTOGNAK
Sötét szobában, ágyamon ülök;
Kezeim remegnek…
Fáj a fejem, ismét hallom őket;
Fülembe suttognak…
Suttogják, hogy végem!
Elfekszem az ágyon, fojtogat valami;
Olyan mintha kezek szorítanák…
Nem kapok levegőt, ütöm a mellem,
Erősödik hangjuk…
Már nem suttognak: ordítanak velem!
Fogom nyakam, bontanám a szorítást;
Nem megy, mérte nem megy?
Lassan lehelem ki szuflám…
Lágyan fülembe súgják, hogy mért tették;
Megbocsájtom nekik,
S ezt már én suttogtam nekik!
Szeged, 2011. 10. 23.
BELEFÁRADTAM…
(PRT-12)
Belefáradtam-e mocskos világba;
Görcsölök, végleg leépülök.
Fáj a fejem, a sötét gondolatoktól:
- fegyvert a kézbe, irtsd a férget!
Barát a seggnyalásról beszél;
Talán így előrébb jutna…
Nézek rá, nem szólok, nincs erőm hozzá;
Megvetés ül ki arcomra.
Körbe nézek, rengeteg ember körülöttem
Hasonló érzésekkel, hasonló gondolattal.
Ülnek a stokin és zombi testük
Unottan cselekszik…
A haza ezt kívánja!
Az országnak ez kell!
Lebutított állatok, kiket irányítanak a férgek.
Gratulálok!
Mi marhák választottuk ezt;
S így a rendszer nem enged;
Sem a haza, sem ez a gennyes élet…
Ebbe döglök bele a többiekkel egyetemben!
Hódmezővásárhely, 2011. 10. 25.
SORSOMRÓL
„jövő hét vízválasztó lesz számomra, kiderül, hogy sorsom milyen irányt vesz: jobb élet reménye, pozitív világkép…, vagy savanyú jövő, menetel a bakancsok völgyébe, hol megannyi ember jutott. A legszomorúbb dolog, hogy ez nem rajtam múlik, nem én választom az utat, olyanok döntenek helyettem, akik nem ismernek…, nem is akarnak ismerni. Ha Fortuna mellém áll, kegyelmet kapok ezektől a férgektől, viszont ha elfordul tőlem, mint megannyiszor tette, akkor elbuktam. Megöl az állam, s trágya alá tesznek.. Soha nem szégyellem azt, hogy magyar vagyok, de azt igen, hogy Magyarország a férgek tanyája!”
Szemét világba születtem,
Osztályrészem az semmilyen.
Megannyian társak ebben,
Országunk is segít ebben.
Rút életünket így múlatjuk,
Úgyis ebbe a szarba halunk.
A férgek segítenek ebben, ettől nem félek!
Semmi sem jó, semmi sem szép,
Osztoztam is rajtuk, Pankámmal én.
Rózsa helyett csak tövis maradt,
S a keserűség is rám ragadt.
Olykor még látom a fényt a sötétben,
Mi megnyugvást ébreszt a szívemben.
Nagydorog, 2011. 10. 29.
ZÁRADÉK
Lezárom-e fejezetet, sötét világom eltemetem;
Jó mélyre leásom, senki rá ne találjon.
Elég, ha e könyvből olvasgatja, átélni inkább ne akarja;
Bőven elég az a fájdalom, mikor a könyvet lapozza,
Könnyei lelkét tisztítja, s a szennyet róla lemossa.
Ha mégis maradandó lesz önnél a fájdalom;
Keressen meg bátran, a gyógyírt ingyen átadom!
A könyvet meg dobja a tűzbe, egyék meg a lángok;
Keserves csalódás, de igazából mást nem is várok.
Szeged, 2011. 11. 12.
EZ A FILM LASSAN VÉGET ÉR...
Szereplőválogatás, nem könnyű a szerep,
Harcolok a főszerepért a többi színésszel
S a gyümölcs úgy néz ki, megérett!
Pár hét múltán értesítés:
Megkaptam, sikerült!
Én alakítom török árpádot a szegény, szerencsétlen Idiótát.
1981-ben elkezdtük a forgatást, ,s azt kell mondjam, hogy nagyon azonosultam vele.
Én letten ő és már nem vagyok képes elhagyni, pedig ez a film lassan véget ér!
Mit tegyek veled árpikám?
...
Az évek alatt a nézők meggyűlöltek,
Így kiírtak a sorozatból.
Meghalsz tesó, s veled együtt én is!
Szeged, 2011. 12. 22.