MINEK SZERESSEK…
Minek szeressek, ha engem nem szeret senki?
Minek legyek jó, ha hozzám senki sem az?
Csak a fájdalmat hagyta nekem az élet!
Az lett a végzetem, hogy bármibe kezdek,
Abba bukjam szüntelen.
Bár a világ, az élet halad tovább, de
Számomra megállt minden!
Tél van a szívemben,
A lelkemben meg semmi.
Én maga vagyok az üresség,
A tátongó mélység.
Én vagyok a gyűlölet,
A rothadó betegség.
Én a fájdalom bűnös, őrült magzata!
Nagydorog, 1999. 02. 24.
NINCS KÜLÖNBSÉG
Én nem teszek különbséget az
Emberek közt, hisz
Mindenkit egyformán utálok!
Nagydorog, 1999. 03. 09.
NEM LÁTOM A JÖVŐT…
Nem látom a jövőt, nem látom a célt;
Nem érzem a szellőt, nem érzem a fényt.
Örök sötétségben élek társaimmal:
A szomorúsággal, a fájdalommal, a magánnyal,
Az ürességgel és a gyűlölettel.
Ők mellettem vannak, csak rájuk támaszkodom!
Nagydorog, 1999. 03. 30.
A SÁTÁN ARCÁT LÁTVA…
A Sátán arcát látva, már
Nem vagyok kíváncsi a sajátomra!
Nagydorog, 1999. 04. 22. 1999 - 2001
A GONOSZ ÚTRA KELL
1981.10.19. megszülettem.
Az emberiség akkor még nem sejtette, hogy
Egy Antikrisztus jött a világukba.
Cseperedtem és tevékenykedtem:
Ármányt szültem, bajt kevertem.
Istennel is szövetséget kötöttem,
S így kívülállóként két világ közt járok.
Ha itt vagyok, pusztítok, de néha eltűnök;
Hagylak benneteket gonosznak lenni!
„Az ember a maga Istene, megvan benne a jó és a rossz;
a hajlamon múlik minden mi lesz belőle…
Légy az, amit szíved diktál!”
Nagydorog, 1999. 04. 22.
MAGAS TRÓNJÁN ÜL A SÁTÁN…
Magas trónján ül a Sátán, fekete biblia a kezében,
A halálnak könyve ez, benne 666 lap, mi a miénk,
Minden egyes betű, a halált hozza el nekünk.
Óhajom: pusztulni nem, de pusztítani van kedvem,
Végy magadhoz, s vezetem sereged ez emberiség ellen,
Hisz én is gyűlölöm a népem!
Nagydorog, 1999. 04. 24.
CSATÁRÓL
Ha nem gondolsz a győzelemre,
Akkor te nyered a csatát!
Nagydorog, 1999. 05. 08.
MEGVÁLTÁS!
Meghalt bennem a céltudat, mi vezérelte sorsomat;
Elmentél tőlem, magamra hagytál,
Szívemben örökre bent maradtál.
Azóta más az egész világ,
Tengek, s lengek, mint egy letört ág;
Tudom, hogy a másvilág már rám is vár.
A bűntudattól nem alszom el, nincs semmi, ami érdekel;
Belevágok a gyors halálba, mert ez az egyetlen megoldás,
Minek neve megváltás.
Nagydorog, 1999. 05. 24.
ISMERD MEG A RÉGIT…
Ismerd meg a régit, hogy
Újat tudj alkotni,
S vele feledd a múltat, hogy
Meg tanulj újra gondolkodni!
Nagydorog, 1999. 05. 24.
A HŰTLEN DÉMON
Esküjét szegett démon vagyok!
Kietlen vidék lett az otthonom,
Angyaloktól s árnyaktól távol lakom.
Nem értettem Uram mért oly kegyes,
Emberek vérét ontani nem engedett.
Megszegtem hát parancsát,
Hűtlenül vétkeztem s gyilkoltam.
Élveztem a pusztítást,
Bár tudtam jövendő sorsomat!
Én vagyok a halál sötét démona,
Nem tagadhatom meg valóm!
Én vagyok a lelkekben a fájás,
Én… a sötétség gyilkos lénye!
Vállalom tettemért a büntetést,
Száműznek az emberek közé!
Ej, de rossz ilyen testben élni,
Undorodom magamtól!
Pengémmel szabdalom ezt a férges hüvelyt,
Hegek borítsanak inkább engem.
Emberek közt járva, látom a három világot:
Látom a férgeket, látom Isten angyalait, s testvéreim.
Óh, Uram, mért vetted el hatalmam,
Érezni akarom újra a vér ízét, a hullák szagát,
Hallani akarom a csontok törését, a jajveszékelést…
Óh, Uram, add vissza hatalmam.
Nagydorog, 1999. 06. 19.
BÚCSÚZOM
Nálad tavasz van, nálam már tél;
Elhalt bennem minden jó, s minden szép.
Annyit mondok neked, hogy ég veled;
Búcsúzom, hisz örökre elmegyek.
Nagydorog, 1999. 06. 22.
A SZERELEMRŐL
A szerelem hosszú út egy ismeretlen tájon át.
Ki felismeri, s megtalálja-e utat,
Boldog lesz örök életen át!
Nagydorog, 1999. 07. 23.
SZERETETRŐL
A legfontosabb a világon a szeretet,
Mert semmivel sem lehet helyettesíteni!
Nagydorog, 1999. 07. 29.
A GYŐZELEMRŐL
A győzelem megmutatja, hogy
Elérhetsz bármit, csak akarnod
És harcolnod kell érte.
Kövesd a bölcsek útját, s szavait,
Kövess el mindent, hogy sikeres legyél…
Sikeres a sportban, a magánéletben,
Úgy, hogy másokat ne bánts meg,
Ne használd ki őket!
Nagydorog, 1999. 08. 05.
A HŐSI SZELLEMRŐL
A legrosszabb helyen és a legmostohább
Körülmények között nemesedik
Meg a hősi szellem!
Nagydorog, 1999. 08. 17.
ÁLOM
Fertőző kór kerget,
S szenvedem kínjait,
Lassan elért az éj is végre,
Becsukom szemem,
Fejem lehajtom a vérbe.
Vérbe, amit a kőre produkáltam,
Néha, mikor tudatomra ébredtem…
Tőle ugyanoda hánytam.
Na, ez biztos nem az amire
Mindig vágytam!
Levegőben feramon,
Én is meglepődöm szavamon:
Szép az élet, szeretlek!
Mi a szent szar ez?
Álmodom?
Valahonnét csókot kapok,
Még jó, hogy nem tudom hol vagyok.
Remélem, hogy nőtől kaptam,
A langyiktól ments meg Uram.
Kérlek: ne baszakodj velem!
Ha jól emlékszem az egyik fogamat
A hányásomban hagytam,
Mi az oka, azt nem tudom…
Talán a kór teszi velem,
Fertőz, gyengít, megől.
“jó lenne már, ha beköszönne a vég!”
Nagydorog, 1999. 09. 08.
AZ ÉLETRŐL
Te irányítsd az életed,
Ne pedig az téged!
Az élet egy álom az álomban.
Az álmok határozzák meg tetteinket és lényünket,
Az álom egy út a másvilág felé,
S ez az út maga a fájdalom, a magány,
Az üresség, a halál.
Nagydorog, 1999. 09. 27.
TISZTA JELLEM
Acélosítani kell a testet,
A lelket és a szellemet, hogy
Megszülessen az igaz, tiszta jellem!
Nagydorog, 1999. 10. 19.