SZERZŐ ELŐSZAVA

Téli hideg reggel van, nehezen, de kinyitom szemeim, egy árny áll az ágy mellett és mutat rám.

Reggeli értetlenségem szóra kényszerítette. Azt monda, hogy eljött az idő, hogy lelkem tükrébe nézve felelevenítsem a múltam. Gondoltam, egye a fene, legyen így, hisz ismerősnek tűnt nekem ez az árny.

Felültem az ágy szélére, majd homályos szemeimet dörzsölgetve kérdeztem meg tőle, hogy pontosan melyik részletét idézem fel az életemnek. Azt hittem azért jött, hogy számon kérje bűneim, de azt felelte: - az egész életed kell!

Hoppá, gondoltam baj lesz. Az egész életem bűn volt? Felálltam, hogy odasózzak neki. Ekkor már észnél voltam, kitisztult minden. A francba, látom, hogy aki előttem áll az nem más, mint én magam.

Mi ez? Kérdésemre gyorsan válaszoltam: - itt az idő, hogy maradandót alkoss! Megnyugodtam, majd megkerestem irományaim és elkezdtem felolvasni neki.

Sajnos nem vagyok lexikon, így mindenre már én sem emlékszem, ezért áldom az agyam, mikor elkezdtem papírra vésni érzéseim, történéseim, gondolataim. Bár kezdetben saját szórakozásomra „körmöltem le” érzéseimet, gondolataimat, majd ahogy telt az idő, és egyre bővültek irományaim, úgy fogalmazódott meg bennem, hogy a célközönség irányába kell vinnem ezt a sajátos projektet.

Megmutattam barátaimnak, bizonyos családtagjaimnak, és azt mondták, hogy megér egy misét… így belekezdtem! Nos, kedves olvasó barátom!

Eléd tárom irományaim, az-az életem, melyben az érzéseim, gonosz gondolataim mind szerepelnek, ezzel is megmutatva az emberi gyarlóságot, gonoszságot, dühöt, szomorúságot, mindezt sajátos, szókimondó hangnemben teszem!

Ez a mű én vagyok!